Naptár
szeptember 2017
H K S C P S V
« jún    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Arhívum: ‘Helytörténet’ Kategória

1680 km az erdélyi magyarok jogainak eltiprása ellen

 

Okos Márton és Juhos Gábor 1989-ben Budapestről Párizsba indultak el egy-egy hátizsákkal, gyalogosan, hogy tiltakozzanak az erdélyi falurombolás, az erdélyi magyar közösséget ért jogtiprások ellen. 25 évvel később több országban megszervezett találkozók segítségével idézi fel Okos Márton 89-es útjukat, amelynek első állomása kedden, Kolozsváron volt, az út Strasbourgban fog végződni, ahol Winkler Gyula EP-képviselő fogadja. Az indulás előtt kedden reggel Okos Márton és Winkler Gyula a kolozsvári sajtó képviselőivel találkozott.

Okos Márton és Juhos Gábor annak idején politikai menekültként Magyarországra költözött, de nem felejtették el, hogy a kommunista rendszer milyen intenzitással próbálta felszámolni az erdélyi magyar közösségeket, többek között a „szisztematizálásnak” nevezett falurombolási stratégia által. Gyalogtúrájukkal felhívták a nyugati közvélemény és az Európa Tanács figyelmét nemcsak a kommunizmus egész társadalomra kiterjedő elnyomására, hanem a magyar kisebbség identitásának megsemmisítő törekvésekre Erdélyben.

„Két fontos célunk van a mai találkozóval, egyrészt eszünkbe kell hogy jusson a kommunista rendszer ördögi terve, amellyel erdélyi magyar közösségeinket próbálta felőrölni, magyar öntudatunkat felszámolni. Nem szabad elfelejtenünk, mekkora nyomás volt rajtunk, hogy milyen áldozatok árán maradhattunk meg magyaroknak, hogy milyen veszteségeket szenvedtek el főleg vidéki közösségeink. Másrészt a brüsszeli képviselőtársaink figyelmét is fel akarjuk hívni, hogy mit jelentett számunkra a kommunizmus, mennyire nehéz volt megőrizni identitásunkat a totalitárius rendszer kettős elnyomása alatt. A rendszerváltás előtt 1680 kilométert kellett megtenni, vízumokért küzdeni, hogy elvihessék az erdélyi magyar közösség üzenetét Strasbourgba. Ma már nincsenek vízumok, a távolság nem jelent nagy akadályt, az erdélyi magyar közösség képviselőiként ott lehetünk Brüsszelben és Strasbourgban, anyanyelvünkön szólalhatunk fel, elmondhatjuk közösségünk problémáit. A 25 évvel ezelőtti gyalogtúra is emlékeztet, elengedhetetlen, hogy a mi képviselőink ott legyenek, ahol az uniós döntések születnek, hogy Európa tőlünk hallja, mi történik velünk, milyen terveink, célkitűzéseink vannak” – fogalmazott Winkler Gyula EP képviselő a kolozsvári sajtóreggelin.

Okos Márton, felidézve 25 évvel ezelőtti tapasztalatait, arra kérte az erdélyi magyarokat, hogy menjenek el szavazni május 25-én, bizonyítsák be, hogy van erős magyar közösség Erdélyben, és hogy fontosnak tartják az európai képviseletet. „Mi annak idején 1680 kilométert tettünk meg gyalog, hogy elmondhassuk Strasbourgban üzenetünket, ma kevesebb, mint 1600 lépést kell megtenni, hogy leadjuk szavazatunkat, és ez által biztosítsuk, hogy meghallják az erdélyi magyarok szavát Európában” – hangsúlyozta Okos Márton, aki ma is elkötelezetten dolgozik az erdélyi magyar közösség fennmaradása érdekében.

Az indulást jelző sajtóreggelin részt vett László Attila szenátor is.

Malomvizi Kendeffi Ilona (Kolcvár) regéje


Kendeffi Ilona malomvízi regéjét Kőváry László 1853-ban Kolozsváron kiadott „Száz történeti régi rege” című kötetébe, de Benedek Elek „A táltos asszony. Népregék és mondák” című 1967-ben Bukarestben kiadott gyűjteményében is megtaláljuk. Müller Frigyes „Siebenburgische Sagen” 1885-ben című munkája pedig német nyelven is megjelentette.

A malomvízi Kenderffi-vár (Kolozsvár) úrnője kitartó szerelmének és hűségének története sok romantikus hajlamú fiatalt vonzott ide egykor, hogy a mesébe illő példát követve, az ódon falak között fogadjanak örök hűséget egymásnak. A mesemondó szerint:

„A kies Hátszeg völgyére, a határszéli erdős hegyek lombdús oldalából, festői szépségben néz le egy várrom, Kolczvár, a Kendefi család ős kastélyának gyönyörű romja. Meglehetős magasságban fekszik, s lábait a Sebes vize mossa.

Itt élt a hajdan időben Kendefi Ilona, vidékének szépsége, midőn tatárok ütnek be az országba, a földnépe csatákot áll velek, kiverik őket, minden visszatér övéihez, csak az nem, kit Ilona várt. Azt a tatárok elvitték, tatárrabságra.

Hova vitték, hova tették. senki nem bírta megmondani. Ilona füvet, fát kérdezett, nyomába senki sem igazíthatá. Ily bánatba merülve ül egyszer vára erkélyén, mely Hátszeg völgyére nézett, midőn lágy szellő kezd fuvalni, álom száll pilláira, s mintha kit várt, megjelent volna, s azt mondá neki; midőn aranya oda ér, hol ő fogva van, akkor visszanyeri őt.

Ilona az álom magyarázatához kezdett. Oda adta volna ő minden aranyát, de ki adja vissza neki azt, ki drágább neki minden aranynál.

Ismét búslakodott, ismét megjelent az álom, meg az álom angyala, megmagyarázá, hogy annyi aranyra kell szert tennie, mennyi odáig ér. De honnan vegyen annyi aranyat? Dolgozni, gondolá magában, éjjel nappal dolgozni, fonni, szőni fogok, s mégis kiszerzem a kivántató aranyat.

Minden lenét, kenderét lefonta már, csak valami ősi durva szálok vannak még ősei guzsalyain, ezeket is előveszi, ki ül vára erkélyére s a szép holdvilágnál eregetni kezdi a szálokat, hosszan, hosszan le vára aljáig. A mint késő éjjen az álom elnyomja, s reggel fölkél, mit lát arany fonal kerekedett az Ősi durva szálakból. Előveszi guzsalyát nappal, elő estve, de többé nem jő arany róla, folytatja éjjelen túl, hát a szálok ismét arannyá változnak.

Az erkélyt s hova arany szálait eresztgeté, most is mutatja a nép.

Így font napról napra, s midőn már azon gondolkoznék, hogy értékesítné, s kiszabadítást kísértsen vele; egy éjfél után ki kapja el orsóját? Várt kedvese, kinek azon percben, melyen aranyfonala oly hosszú lett, hogy fogsága helyéig ér, azon perczben lepattantak rablánczai s ide repülhetett.” (Malomvíz)

Bemutatjuk templomainkat

 Piski református templom

 Hunyad megye helyságeinek tanulmányozása során megállapίthatjuk hogy Piski városa viszonylag új település. A Sztrigy jobboldalán fekszik Ópiski. A 19-ikszázad második felében a vasúthálózat fejlődése elért Piskitelepig. A ma is álló állomásépület 1868-ban készült el. A Maros balpartján Sárfalva és Dédács küzött nemcsak a vasútállomás fejlődött, hanem új műhelyek, hivatalok és lakások épültek. Igy nemcsak magyarok, hanem németek, csehek és más nemzetiségüek is letelepedtek e városban. Sokáig Dédácshoz tartozott, ekkor már kereskedők is letelepedtek. A helységet ekkor Piskitelepnek nevezték. 1900-tól kapta Piski nevet, majd Piski falu Ópiski lett.

Teljes cikk »

Újabb nagy jelentőségű régészeti leletek


Ópiskin a dévai múzeum régészei egyik leggazdagabb, tizenegyedik századi, a keresztény magyar királyság idejéből származó település nyomaira bukkantak. Eddig nem kevesebb, mint 120 sírt tártak fel és az ásatások még folytatódnak. Összehasonlítva a Szászváros melletti Rompos-tetőn feltárt tízedik századi magyar temetővel vagy a dévai, vajdahunyadi, piskitelepi korabeli magyar temetőkkel, az ópiski magyar temető igen jelentősnek ígérkezik. Ez a most feltárt gazdag temető letelepedett, keresztény népessége utal. A hatottakat itt is kelet-nyugati irányban temették. A férfiak, nők vagy gyerekek csontvázain nincsenek erőszakra utaló jelek, békés, természetes úton haltak meg. Öt korabeli lakóházat (kunyhót), sütőkemencét, két kutat is feltártak. A sírokban 4 Szent László király (1077-1095) valamint 4 Könyves Kálmán (1095-1116) idejéből származó érmet találtak. A régészek véleménye szerint, az Ópiskin talált temető azonban több mint bizonyos, hogy már Szent László király előtt keletkezett, arra gondolva, hogy Szent László király rendelete szerint a temetők a templomok közvetlen szomszédságában kell legyenek, ami azóta, ezer évvel később is általános jelenség nemcsak a magyarságnál, de az egész Kárpát-medencéjében; az Ópiskin feltárt temető környékén viszont templom nyomára mindeddig nem bukkantak.

A régészek véleménye szerint ezek a leletek már letelepedett, kereszténységre áttért magyaroktól származnak. Első látásra a magyarság életmódváltásával, kulturális, életviteli kölcsönhatások észlelhetők. A magyarság már nem különül el olyan egyértelműen, mint egy századdal korábban, a Szent István király előtti lovad nomád időkben. A lelet a magyarságra utal, enyhe szláv beütéssel, hiszen abban az időben jelentős szláv népesség élt itt, ahogy ezt a toponimia is bizonyítja.

Schreiber István

A Nopcsa bárók napirenden


A híres Nopcsa bárók napjainkban felkarolást célzó dévai, vajdahunyadi és hátszegi kiállítások okán, többen szeretnének pontos választ kapni a család származására és tagjainak hovatartozására vonatkozóan.

A híres felsőszilvási Nopcsa bárók egy elmagyarosodott román származású, magyar nemesi rangra emelt családnak, 1855A híres felsőszilvási Nopcsa bárók egy elmagyarosodott román származású, magyar nemesi rangra emelt családnak, 1855-ben ausztriai bárói címben részesített egyik ága. A család eredete szorosan összefügg a nemes Szilvásy-család történetével és visszavezethető a XIV. századig. A Nopcsa-család anyai ágon rokonságot tartott a Hunyadi-házzal, erre utal címerükben a gyűrűs holló jelenléte. Házasságkötés révén a Nopcsa-család rokoni kapcsolatban állott a Kenderessi, Csulai, Barcsay, Sinkay, Brazovai, Móré, Váradi, Szalánczi, Naláczi, Kozma, Bája és Zselénszky családokkal.

Teljes cikk »

Lozsád – Református templom

   Bemutatjuk templomainkat  

 Hunyad megye magyarlakta települései között  jelentős helyet foglal el Lozsád. A falu Szászvárostól délnyugatra egy szűk völgyben terül el.  Hunyad megyében  a magyarság már a honfoglalás után a Maros, a Sztrigy és a Cserna mentén keresett magának lakható helyet.    A faluról az első feljegyzés 1320-ból való, amikor az ίrások  Losad  néven emlίtik. 1358-ban Losady, 1366-ban  Losad, 1380-ban  Losaad, 1511-ben Lozad, és ekkor már a birtokosok nevei is előkerülnek.   A tatárjárás után székelyeket telepίtenek e vidékre.      Ekkor  már a következő családnevekről tudunk: Lozsádi, Bucs, Farkas, Fekete, Lukácsi, Nagy, Zudor, Zsoldos, Gőse, Herczeg. Ezen családnevek nagyrésze ma is megtalálható. 1497-ben egy Losady István nevű ember, szászvárosi esküdt volt, majd  Szászvárosszék királyi  bίrája lett.  A falu valmikor a Maros balpartjához  közel levő domb északi részén terült el, de az ellenség elől menekülve  a hegy déli oldalán egy völgyben keresett menedéket.  A falu népe  reformáció hatására áttért a református hitre.    Volt egy régi templom, amely 1612-ben épült. A messziről  jól látható új templom  részben a régi alapjaira  épült észak-dél irányba 1898-ban.

Teljes cikk »

Dr. Ocskay László szélmalomharca

Még mindig nem tisztázódott végérvényesen a piskitelepi Ocskay-park néven közismert dendrológiai park jogi helyzete. Ez a 18- században telepített, jelenleg „nemzeti parkművészeti műemlék”. Erdély egyik legszebb és leggazdagabb arborétuma. Gróf Gyulay Ferenc váradi alkapitányának, I. Rákóczy György híres generálisának kertjét a későbbi Kuun, Fáy és  Ocskay családok más vidékekről, de hasonló éghajlati övezetéből származó fa – és cserjefajok behozatalával fejlesztették ki. Az arborétum tájpark jellege, a szívet-lelket felüdítő erdei kert, látogatóit számos fafajokból álló páratlan szépségű tájjal, tavakkal, nyílt területeken égbe nyúló gigantikus fákkal és erdei szépségű építészeti kompozíciókkal gyönyörködteti. A magnóliák bőséges virágzása és változatos színárnyalatai nagy hatással vannak a látogatóra. Márciustól júliusig a magnóliák szimfóniája tündérkertté varázsolja a parkot.

Teljes cikk »

Temető a templom felett

Egyik nyárelejei számunkban röviden beszámoltunk arról, hogy Gyulafehérváron, a római katolikus székesegyház előtti téren folyó ásatások alkalmával, Erdély legrégebbi keresztény templomának maradványaira bukkantak a régészek. A sajtóbeszámoló szerint, feltehetőleg a 10. század második felében vagy a 11. század elején épült templomot sikerült teljes egészében megtalálni. Dr. Daniela Marcu Istrate középkorkutatással foglalkozó régész szerint, ez a templom a 11. század végén már romokban hevert. Megállapították, hogy ez a templom a jelenlegi székesegyháznál régebbi, pontos építési dátumát azonban egyelőre nem sikerült megtalálni.

A székesegyház előtti téren folyó ásatások helyszínén, a templom maradványai feletti rétegben, most megközelítőleg háromszáz sírból álló temetőre bukkantak és tártak fel a régészek.

Teljes cikk »

Nagy jelentőségű régészeti lelet

Április 15-én sajtótájékoztató keretében ismertették a rendkívüli hírt, hogy Gyulafehérváron, a római katolikus érsekség területén, egy nem várt és nagy jelentőségű régészeti leletre bukkantak. A székesegyház bejáratától 24 méterre egy valószínűleg 10. századi templom falait fedezték fel a régészek.

A sajtótájékoztatón Dr. Daniela Marcu Istrate régész elmondta, hogy a romok valószínűleg Erdély legrégebb keresztény templomából valók, amelyet Gyula fejedelem a 950-es években térítési szándékkal az ide érkezett Hierotheus bizánci püspök számára székhelyként emelt. A szakember azonban nem zárja ki a szent István nevéhez köthető alapítást sem, ekkor a 1000. évre datálva a templomépítést.”
A neves régésznő véleménye szerint, egészen kivételes értékű történelmi művekről van szó. Semmilyen módon nincs kapcsolatban, nem érintkezik a mai székesegyházzal, illetve annak elődjével. Egy teljesen különálló épület. Ez még a keleti keresztény rítusban épült templom lehetett, amelytől elkülönítve, a Nyugat felé orientálódás kifejezéseként nem rá, nem vele egybe, hanem tőle elkülönülve épült fel,  később az immár Róma irányát választott új püspöki székesegyház.” Teljes cikk »

Múltidéző építészeti örökségünk

Algyógyfaluban, kissé elhanyagoltan, de még ma is áll Erdély egyik legrégibb istenháza, a 11. századi kápolna. Alakjában és régiségében, épített örökségünk egyedüli, napjainkig fennálló történelmi, keresztény műemléképülete. Ez a 11. századi kápolna, alaprajzában a gyulafehérvári székesegyház szentistváni keresztelőkápolnáját ismétli. Alapítását az Ákos nb. családnak tulajdonítják és kezdeteit Szent László király idejére teszik.

A körkápolna félköríves keletre irányuló karéjos apszisa negyedgömb boltozatának indítása jól kivehető. Hajóját öt, szentélyét egy félköríves résablak világította mg. Középkori falait kőből és római téglák újrafelhasználásával építették. Barokk fedelét, amint a harangon jelzett 1802. év sejteti egy felújításnak köszönheti. Teljes cikk »

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm