Naptár
szeptember 2017
H K S C P S V
« jún    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Arhívum: ‘Jogtanácsos’ Kategória

A vagyonközösség kényszerű megszüntetése

A nekünk küldött olvasói levél az ingatlan örökösei közötti akarategyezség hiányáról árulkodik.. Több örökös is van – írja -, de érdekeik nem azonosak ; van közöttük olyan, aki eladná az örökölt vagyon egészét, mások elutasítják ezt a megoldást, de ugyanakkor az értékesítést szorgalmazó társtulajdonost sem kívánják „ kifizetni ”. Milyen jogi megoldás létezik a társtulajonosok közötti konfliktus, inkább érdekellentét feloldására ? – teszi fel a Törvénytár szerkesztőjének a kérdést.

Azzal kezdem, hogy a polgári jog területén nagy változások következtek be : 2011. október 1-jén ugyanis hatályba lépett az új polgári törvénykönyv, de egyelőre az új eljárási törvénykönyv nélkül. Ha tehát most, ebben az időben keressük a jogi megoldást, nemcsak az új Ptk. szabályaira kell figyelemmel lennünk, hanem a régi, de még hatályos perrendtartási törvénykönyvnek  2000-ben, a 138. sürgősségi kormányrendelettel beiktatott, A bírósági úton eszközölt (vagyon)felosztás elnevezésű VII/1. fejezetében foglaltakra is.( Válaszom végén röviden összefoglalom majd a már elfogadott, de hatályba még nem léptetett új polgári perrendtartási törvénykönyvnek vonatkozó előírásait is )

Az új Ptk. a vagyonfelosztásról vagy másképpen mondva, az osztatlan vagyonközösség megszüntetéséről két helyen is rendelkezik. A magántulajdonról szóló II. cím 669-686. szakaszaiban, majd a IV. cím alatt az 1143. és következő néhány szakaszban. A régi jogi alapelvet az említett 1143. szakasz tartalmazza, mely szerint senki nem kényszeríthető, senkitől nem várható el az, hogy vagyonközösségben használja javait. Ebből következik, hogy ennek megszüntetését élete folyamán bárki, bármikor kezdeményezheti. Ez történhet a társtulajdonosok vagy társörökösök egyező akarata alapján, békés úton, közjegyzői vagyonfelosztási okirat alapján, amely ingatlanok esetében kötelező, a betáblázással együtt, még akkor is – állítom én -, ha a vonatkozó törvényszöveg csak a felosztást legtöbb 5 évig terjedően felfüggesztő/elodázó egyezség megkötéséről rendelkezik (672. szakasz.)  Az új Ptk. 676. szakaszában a felosztás módozatait említi,  első helyen az ingatlannak az egyik vagy több tástulajdonosnak természetben történő odaítélését emelve ki, úgy, hogy ő a többiek részét pénzzel váltja ki  (in schimbul unei sulte ). Ha ez a megoldás az akarategyezség hiánya miatt nem kivitelezhető, a bíróság a vagyontárgy eladását rendelheti el, akár nyilvános árverésen, a törvény  szabályai szerint, mely esetben a kapott vételárat tulajdonrészük arányában elosztják a volt tulajdonosok között. Az eljárási szabályokat – mint már láttuk – a ma még hatályos polgári eljárási törvénykönyv VII/1. fejezete tartalmazza, amelyek szinte szó szerint az új, de még hatályba nem léptetett új eljárási törvénykönyben is benne vannak/lesznek, egészen pontosan ennek, A bírósági úton történő vagyonfelosztás szabályai című V. címében. Ennek az utóbbinak a 976. szakaszában az áll, hogy amennyiben egyik társtulajdonos sem igényli egyedüli tulajdonba a vagyont, a bíróság annak értékesítését rendelheti el, bírósági végrehajtó bevonásával, rajta keresztül, aminek egyik  formája az árverés. Ennek az eljárásnak több  szakasza  is van, de mindez végig bírósági felügyelet alatt történik, határidők betartása és betartatása mellett. Az eljárást magát minden esetben bírósági határozat zárja le, amely egyben végrehajtható okirat is   (constituie titlu executoriu; új eljárási törvénykönyv, 980. szakasz. ) A bírósági határozat alapján, ha ez jogerőssé és visszavonhatatlanná válik, az addigi vagyonközösség megszűnik. Magát a nem könnyű, időigényes és ügyvédi közreműködést igénylő eljárást nevezhetjük akár kényszereladásnak vagy –értékesítésnek is. Ezt elkerülendő, inkább járható a békés, a  „megegyezéses ” út, azaz az „együtt-eladás” idegennek, vagy pedig az, amikor az egyik társtulajdonos tartja meg az egész ingatlant, és a többieket  pedig kifizeti.

                                                                                                  Deák Levente

Hatályba lépett az új polgári törvénykönyv

 Az 1864 óta hatályos polgári törvénykönyv helyét 2011. október 1-től a 2009. évi 287. törvénnyel elfogadott új polgári törvénykönyv vette át, amint ezt a 2011. évi, a törvénykönyv hatályba léptetéséről rendelkező 71. törvény kimondta. ( Lásd a 2011. évi 409. Hivatalos Közlönyben ). A 71. törvény azonban nem csak a hatálybalépés napját mondja ki, hanem egyúttal közel háromszáz helyen módosítja magát a törvénykönyvet, majd pedig, elsősorban az általános rendelkezésekről szóló I. fejezetben és a X., a zárófejezetben elvi jelentőségű szabályokat, nemkülönben átmeneti rendelkezések egész sorát foglalja jogszabályi keretbe. ( Az új törvénykönyvet, most már a 71. törvénnyel eszközölt módosításokkal együtt a 2011. július 15-i 505. Hivatalos Közlönyben újra közzé tették. )

Még mielőtt ennek a törvénykönyvnek és a 71. törvénynek néhány előírását ismertetném vagy inkább magyaráznám, szólnom kell arról az előállt helyzetről, hogy a törvénykönyvet még egy ideig a régi polgári perrendtartási törvénykönyv alapján kell  alkalmazni, mert az új eljárási törvénykönyvet, bárt ezt 2010-ben a 134. törvénnyel elfogadták, hatályba léptetésével megkéstek.. ( Jelenleg nyilvános vita tárgya.) Hogy ez milyen megoldható vagy megoldhatatlan helyzeteket, nehézségeket fog okozni, azt ma még megjósolni sem lehet. Gondoljunk csak arra, hogy a bíróságok területi és főleg tárgyi illetékességét, ezt a megoldandó jogviták milyensége, a polgári keresetek fajtája, stb. szerint az eljárási törvénykönyv rögzíti. A kettőnek „ kéz a kézben ” kellene mennie. Most tehát – remélhetőleg csak átmenetileg – más lesz a gyakorlat, s az új jogász nemzedék megbírkózik majd ezzel a nem mindennapi, nem szokványos feladattal is ! Ezzel kapcsolatban olyan ellenérvet is olvastam, hogy ez az új polgári törvénykönyv egy autonom jogszabály, vagyis önálló szabály-együttesként vagy –gyűjteményként is felfogható, meghatározható és alkalmazható, amiért nem volt feltétlenül szükséges a két törvénykönyv egyidőben történő hatályba léptetésére. Vajon tényleg így lenne ?

Túl a fentieken, a 71. törvénynek néhány elvi előírását próbálom a következőkben magyarázni. A 223. szakaszban, tehát a zárórendelkezések fejezetében olvasható az, hogy ettől eltérő,  kifejezett törvényi előírás hiányában az új polgári törvénykönyv hatályba lépésének napján már folyamatban levő polgári és kereskedelmi perekben a megkeresett bíróságok a keresetbenyújtás pillanatában hatályban volt anyagi és eljárási szabályok ( … conform dispozitiilor legale materiale si procedurale in vigoare la data cand acestea au fost pornite) alapján járnak majd el. Tehát a már folyó perekben a régi jogszabályok tovább élnek ! Különben ennek a jogszabálynak, az új polgári törvénykönyvnek nincs visszamenő hatálya, hanem azokra a jogviszonyokra kell azonnal alkalmazni ezeket, amelyek hatályba lépése után születtek, és amelyekből az eldöntésre váró jogviták keletkeztek.

Egy másik elvi jelentőségű rendelkezés szerint a régi Ptk. és egyéb jogszabályok alapján az új törvénykönyv hatályba lépésének napján semmis, érvénytelen vagy egyéb okok miatt hatástalan jogi aktusokat továbbra is a a régi  jogszabályok szerint kell majd elbírálni, azaz ezeket még akkor sem kell érvényeseknek tekinteni, ha az új szabályok mást mondanának.

 A 71. törvény felsorol olyan jogviszonyokat, amelyek ugyan a régi törvény idején születtek, de amelyeknek joghatásai  már az új törvény hatálya alatt élnek tovább. Ezek között említi a személyek jog- és cselekvőképességével, leszármazásával, házasságával, örökbefogadásával, eltartási kötelezettségével összefüggő helyzeteket, aztán a tulajdoni jogviszonyokat, a szomszédságból eredő kapcsolatokat. Az ezekből a jogviszonyokból levezethető vagy ezek alapján keletkezett jogvitákat már az új törvénykönyv előírásai szerint kell elbírálni, ezekre az új törvényt fog kelleni alkalmazni.

Egy ilyen vadonatúj,  ekkora mennyiségű és ilyen jelentőségű joganyag minden részletére kitérni lehetetlen. Csak példaként említem, legfőképpen  a határidők vonatkozásában minenképpen újszerű, bizonyára a nagyobb jogbiztonság elérését célzó elbirtoklás vagy jogszerző elévülés intézményét.( uzucapiunea sau prescriptia achizitiva.)

A kérdés igen összetett.  Most erről csak annyit, hogy majd a joggyakorlatnak kell megválaszolnia : az új Ptk. hatályba lépése után a már beindult elbirtoklási határidőknél a régi, a hosszabb, mondjuk a régi Ptk. szerinti 30 éves vagy az új 10, esetenként 5 éves határidőket kell majd az elbirtoklás megítélésénél alapul venni.

                                                                                                      Deák Levente

A külföldön kiállított anyakönyvi iratok átírásáról

 A határok átjárhatósága, a lakóhely szabad megválasztása és napjaink megannyi, az előbbiekhez kapcsolódó valósága, elsősorban az, hogy állampolgáraink milliói élnek, dolgoznak külföldön, újszerű szabályok megalkotását igényelte a lakosságnyilvántartás, az anyakönyvezés területén is. Az újdonságot az jelenti, hogy ezek a külföldön lakó, tartózkodó, élő román állampolgárok más ország területén születnek, kötnek házasságot, távoznak el az élők sorából, s ezeket a tényeket, történéseket külföldön anyakönyvezik. A kiállátott anyakönyvi bizonylatok, kivonatok a kiállító ország szabályai szerintiek, de Romániában csak akkor lesz bizonyító erejük, ha az ezekben szereplő tényeket a hazai anyakönyvi nyilvántartásokba is bevezetik, ha ezeket átárják .( inscrierere sau transcriere in registrele de stare civila romane .) Ezt  így tételesen az anyakönyvekről szóló 1996. évi 119. törvényt módosító 2004. évi 94. törvényben olvashatjuk ( Lásd a 2004. április 15-i 326. számú Hivatalos Közlönyben ), amely a fentieket az alaptörvény 43. szakaszának 3.  bekezdésébe iktatta be. A jogszabály egyértelműen mondja ki azt is, hogy a külföldön kiállított anyakönyvi iratokat a hazai nyilvántartásba kötelező lesz bevezetni, átíratni, éspedig attól a naptól számított 6 hónapon belül, hogy az érintett személy visszatért az országba, más esetben a külföldön kiállított  iratnak a címzettel történő közlésétől, az iratnak beérkezésétől,  átvételétől. Az átírást az érintettnek az itthoni lakóhelye szerint illetékes helyi tanács ( az önkormányzat) személynyilvántartó közhivtalanál, régi nevén: anyakönyvi hivatalánál kell kérnie. ( Serviciul public comunitar local de evidenta a persoanelor.) E kötelezettség elmúlasztása szabálysértésnek minősül, amit tehát érdemes lesz az átírás igénylésével megelőzni, elkerülni ! Teljes cikk »

Földtörvények „útvesztője ”

Hunyad megyei felmenőkkel rendelkező olvasónk, aki a család földügyeinek a rendezését évekkel ezelőtt felvállalta,   „véleményezésre ” elküldte nekem,  e jogi rovat szerkesztőjének az illetékes megyei prefektúra mellett tevékenykedő másodfokú földtulajdonjog-visszaállító bizottság ez év márciusában hozott, őket érintő határozatát, amely azóta, mivel nem éltek ellene jogorvoslattal, jogerőre emelkedett. Teljes cikk »

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm