Naptár
szeptember 2017
H K S C P S V
« jún    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Arhívum: ‘Megemlékezés’ Kategória

A hunyadi, aki albán király akart lenni

Színes könyvtári est egy színes életútról

Nopcsa Ferenc világhírű paleontológus, geológus, albanológus kalandos életének néhány mozzanata, különleges vonatkozása került terítékre Déván, az RMDSZ nőszervezetének könyvtári estjén, Kun-Gazda Gergely színes előadásában.

A felsőszivási Nopcsák emlékét mai napig tucatnyi legenda lengi körül Hunyad megyében, melyekhez elsősorban a Jókait is megihlető 1848-as Hunyad megyei főispán, Nopcsa László szolgáltat alapot. Hisz ha irodalmi berkekben fel is merül a kétely a közéletben is meglehetősen kétszínű báró és a Szegény gazdagokbeli Fatia Negra azonosságát illetően, a szacsali, alsófarkadini, zámi birtokokon élt parasztok teljes meggyőződéssel állították: Nopcsa László álcázott rablóvezér, aki az ördöggel cimborál. A meglehetősen konzervatív nézetű és kegyetlen báróról született mendemondákat pedig suttogva adták tovább nemzedékről nemzedékre, úgyhogy ma is bukkannak fel újabb és újabb történetek, rémmesék a kereken 90 esztendőt megélt, szikár alakú vaspálcás báróról. Életét ismerve tehát el sem várható, hogy az 1877-ben megszülető unoka jámbor könyvmoly vagy a katonai engedelmesség példája legye. Bár az ifjú Nopcsa Ferenc mindkét területen: tudományos kutatásban és katonai pályán nagyot alkotott, mindezt a zsenik különcségével tette. Az ereiben lüktető nyughatatlansághoz irigylésre méltó munkabírás, konok kitartás, tudásvágy, illetve romantikusnak nevezhető hősi elhivatottság társult. Ezen vonásai tették őt a világ első repülőgép-eltérítőjévé, világháborús kémmé, világhírű paleontológussá, a Hátszegi-medencét és a Balkán jelentős részét feltérképező geológussá és majdnem albán királlyá.

Kun-Gazda Gergely egy órába sűrített előadásában számos momentumot villantott fel Nopcsa Ferenc rendkívül színes életéből, helytörténészek és akadémikusok kutatásaira támaszkodva ismertette ezek történelmi, politikai, magánjellegű hátterét. Zamatos történetek kapcsán állt össze kép a román pásztorgúnyában is kémkedő Nopcsa személyiségéről. Gyakran került említésre dr. Márfai Molnár László neve, akinek magyar albanológusokról szóló írása egyfajta gerincét képezte az előadásnak. Így került képbe Thallóczy Lajos akadémikus történész, a Balkán-kutatás megalapozója, akinek azonban gyorsírásos jegyzetei kevésbé váltak hasznosíthatóvá az utókor számára. Kun-Gazda Gergely az est folyamán többször is felvetette a gondolatot: érdemes lenne párhuzamos tanulmányt írni Nopcsa, Thallóczy és az Afrika-kutató Almássy László életéről, mint a századforduló magyar utazó-zseniiről, akik kitartó munkájukkal világviszonylatban jelentős anyagot tettek le a tudomány asztalára. Hunyad megyében pedig, Nopcsa-„örökösként” kellene kutatni és ápolni a család szellemi hagyatékát, épített örökségét, karöltve a téma iránt egyre nagyobb érdeklődést tanúsító román kutatókkal.

Ide jöttem világra, remélem nem hiába

A dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban már napok óta folyt a lázas ünnepi készülődés. Március 15-én délelőtt a kisdiákok huszárcsákóval és dobbal felszerelve masíroztak végig az iskolán, társaik, tanítóikkal együtt buzgón színezték, vágták, ragasztották az iskolaépületet díszbe öltöztető kézimunkákat, rajzokat. Közben fel-felcsendültek a Kossuth dalok és az osztálytermekben ötletes formában „elevenedtek meg” a márciusi ifjak.

A nap fénypontja a délutánra időzített ünnepi előadás volt. Kun-Gazda Kinga és Mészáros Enikő tanárnők Lengyel Izabella karvezető, Tompos Krisztina Petőfi-ösztöndíjas táncoktató, valamint lelkes diákok közreműködésével szívet-lelket megmozgató műsort állítottak színpadra Adománygyűjtés a Kossuth bankó elkészítéséhez címen. A történelmi eseményeket felelevenítő rövid színpadi jelenetek közben a Dalospacsirta kórus tagjainak ajkán népdalok és toborzó csendült fel, a 169 évvel ezelőtti lázas hangulatot pedig nagyszerűen érzékeltette a Margaréta tánccsoport szatmári és rábaközi táncokra épülő koreográfiája. Az ünnepi alkalomra idén is megérkezett a szarvasi testvériskola, a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium népes és lelkes képviselete: közel félszáz diák, valamint kísérő pedagógusaik, akik a hagyományhoz híven szavalattal kapcsolódtak be a műsorba. Koncz Liza Illyés Gyula Március idusára írt versét tolmácsolta a dévai közösségnek. Az ünnepségen házigazdaként Balog-Botár Károly Csaba aligazgató köszöntötte a jelenlévőket, majd a megyei RMDSZ nevében Széll Lőrincz, a városi szervezet részéről Pogocsán Ferdinánd szólalt fel, kiemelve a 169 évvel ezelőtt megfogalmazott eszmék mai aktualitását. Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkipásztor ökumenikus szellemben üdvözölte az ünneplő közösséget,0 Isten áldását kérve mindannyiuk életére, majd imával és a Himnusz eléneklésével zárult a lélekemelő alkalom.

Csak egy kokárda kell és hit a jövőben

Március 15-én gyakran hangzik el az egység, az összefogás fogalma, de az idei vajdahunyadi ünnepségen érezni is lehetett a közösség összetartó erejét. A református templomban tartott megemlékezésen a főszerepet játszó diákság, tanáraik és szüleik mellett jelen volt valamennyi magyar egyház képviselője, az RMDSZ és civilszervezetek és olyan tagjai is a helyi magyar közösségnek, akik egyszerűen úgy érezték, ott van a helyük a 400 éves református templomban ünneplők soraiban.

A megemlékezés a 6-os Számú Általános Iskola magyar tagozatos diákjainak műsorával indult. A forradalmi hangulatot, fiatalos lendületet, elszántságot sugárzó, a magyar történelmi, irodalmi értékeket megjelenítő előadás címe tökéletesen tükrözte a 2017-es vajdahunyadi ünnepség hangulatát: Csak egy kokárda kell és hit a jövőben. A piros-fehér zöld szalagok, kokárdák nem tartalmát vesztett szimbólumként ékeskedtek a gyermekkezekben, kabátokon. Kiss Mihály András, a magyar tagozatos tanintézmény aligazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: március 15. igazi magyar ünnep, amikor büszkén tekinthetünk mindazokra az elődökre, kortársakra, akik magyarként alkottak, alkotnak nagyot. Köszönetet mondott továbbá azon pedagógustársainak, Dulinszky Izabella tanárnőnek, Csontos József lelkipásztornak, zenetanárnak, Sipos Andrea tanárnőnek, akik a megemlékezésre való készülődés során megerősítették a gyermekekben a magyarságtudatot. Erre buzdított rövid felszólalásában Ferenczi István, a Corvin-Savaria Társaság elnöke is, aki hangsúlyozta: a magyar forradalom és szabadságharc olyan értékekről tanúskodik, melyekre méltán lehetünk büszkék ma is. Kofity Zoltán helyi RMDSZ-elnökkel közösen történelmi könyvekkel ajándékozták meg a szereplő diákokat.

– A könyvek egy részét Szombathelyről, másik részét Háromszékről kaptuk. Ez annak a jele, hogy vannak barátaink keleten is nyugaton is, mondta némi humorral Ferenczi István. S tény, hogy a vajdahunyadi közösség példaértékűen ápolja kapcsolatait magyarországi testvérvárosával és a székelyföldi partnerekkel is.

Az ünnepi műsort követően a templomkertben álló Petőfi-szobornál került sor a koszorúzásra. Ünnepi beszédet mondott Burján Gergely megyei RMDSZ-alelnök, Széll Lőrincz megyei MKT-elnök, Kofity Zoltán, helyi RMDSZ-elnök és városi tanácsos. A felszólalók mellett koszorút helyezett el az RMPSZ, az EMKE helyi szervezete, valamint a HUMMIT (Hunyad Megyei Ifjúsági Tanács) képviselője is. A megemlékezés a református, unitárius, római katolikus és pünkösdi lelkészek imájával, áldásával zárult.

A béke és együttműködés útját járni!

Ünnepi megemlékezés Déván

A piski csata emlékművének megkoszorúzása után, március 15-én délben a dévai református temetőben folytatódott a Hunyad megyei megemlékezések sora, a szabadságharcban elesett hősök emlékére állított obeliszknél.

Bár a helyi magyar közösség meglehetősen kis létszámban volt jelen a koszorúzáson, a városi és megyei intézményvezetők, minden eddigi alkalomnál pozitívabban reagáltak a meghívásra. Jelen volt és köszöntő beszédet mondott Valer Ungur prefektus, Mircea Flaviu Bobora megyei tanácselnök, valamint Mircia Muntean, Déva polgármestere. Sorin Grindeanu miniszterelnök üzenetét Valer Ungur prefektus tolmácsolta, kiemelve a román és magyar ajkú lakosság békés együttélésének, közös jövőépítésének fontosságát. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a megyei tanácselnök és Déva polgármestere is, valamint Burján Gergely, a megyei RMDSZ politikai alelnöke, aki a magyar közösségen belüli összefogásra is buzdított. Széll Lőrincz MKT elnök, továbbvive az elhangzó gondolatokat, megerősítette: a békés együttélés mindig fejlődést, jólétet hoz. – Ha 1848–49-ben a magyar és román szabadságharc vezetői megtalálták volna a közös hangot, bizonyára másképp alakulnak az események. Fontos, hogy tanulva a történelemből, a béke és együttműködés útját járjuk mindannyiunk érdekében – fogalmazott felszólalásában, majd ismertette az RMDSZ által aktualizált 12 pontot.

A felszólalásokat rövid ünnepi műsor követte János Zsuzsanna tanítónő és Gáspár-Barra Áron közreműködésével, majd Csatlós Zsófia Erzsébet megyei RMPSZ elnök felkérésére a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit az obeliszknél. A felszólalók mellett koszorút helyezett el Fabius Kiszely alprefektus, valamint az RMDSZ helyi szervezetének nevében Pogocsán Ferdinánd városi tanácsos, Kun-Gazda Kinga Viola nőszervezeti elnök és Máté László városi alelnök. Az eseményen jelen lévő maroknyi magyar közösség megkoszorúzta a református, illetve a római katolikus temetőben álló honvédsírokat is.

Megemlékezés a nemzet hőseire

Március 15. ünnepségek a Zsil völgyében

A Zsil völgyében, az ezeréves határ tövében is megemlékezett a szórványmagyarság az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra, illetve a nemzeti hősökre. Akárcsak az előző években, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, RMDSZ, civilszervezetek és egyszerű magyarok.

Lupényban idén kisebb megemlékezésre került sor a római katolikus templom kertjében felállított székely kopjafánál. A nagy ünnepség vasárnap volt az unitárius templomban, a helyi magyarság nagykönyvének és kincses-ládájának átadására is akkor került sor – a reformátusok adták át az unitáriusoknak.

Március 15-én a kopjafa megkoszorúzásával emlékeztek meg a 169 évvel ezelőtti történelmi eseményekre. Akkor a magyarság és a hozzá csatlakozó nemzeti kisebbségek, illetve külföldiek együttesen szálltak szembe a zsarnoksággal, ismertette a történteket rövid felszólalásában Marty Attila római katolikus plébános. Mert az evilági zsarnoksággal soha sem szabad cinkoskodni, az 1848-as márciusi ifjak üzenete manapság is ugyanúgy érvényes. Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök rövid köszöntője után a helyi iskola diákjai, illetve a Petőfi-ösztöndíjas kárpátaljai fiatal, Barna György az akkori eseményekhez kötődő verseket szavaltak el, majd a kopjafa megkoszorúzására és a magyar és székely himnuszok eléneklésére került sor. Az ünnepség végén szeretetvendégségre hívták meg az egybegyűlteket az unitárius parókiára.

A szomszédos Petrozsényban nagyobb méretű ünnepség volt, az ottani magyarság is vallási felekezettől függetlenül, évről évre váltakozó helyszínen, együtt ünnepli a modern magyar nemzet 1848-as megszületését. Az ünnepség a református templomkertben lévő székely kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd az ünneplő tömeg átkelt a főút másik oldalára, az unitárius templomba, az ünnepség színhelyére. Idén az unitáriusokra került sor, templomuk zsúfolásig megtelt.

1848-ban az Isteni gondviselés és a szabadságba vetett erős hit eredményezte a példás összefogást, amikor felekezettől függetlenül a magyarok együttesen léptek fel a szabadságért. Sőt, nemcsak a magyarok, hanem a magyar királyság területén élő kisebbségek jelentős része is, és külföldiek is, jegyezte meg igehirdetésében Márton Árpád-Zoltán református lelkipásztor. Szintén az erős hit révén állt talpra a nemzet a szabadságharc leverése után. Összetartó erős nemzetet legfeljebb ideig-óráig lehet leigázni, hosszú távon azonban nem, a 48-as szabadságharcosok nagy része megélte céljaik elérését az 1867-es kiegyezés után.

Wersánszki Eduárd helyi RMDSZ-elnök arra emlékezett, hogy lassan 20 éve a petrozsényi szórványmagyarság méltóan ünnepel együtt március 15-én a várpalotai testvérváros küldöttségével. Végül is március 15. az a történelmi esemény, amely legjobban tükrözi a magyar lelket, a nemzet összetartását és szabadságszeretetét, s reméljük, hogy ez így is marad, hangsúlyozta ünnepi beszédében Katona Csaba, Várpalota alpolgármestere. Akárcsak az előző években, Tiberiu Iacob-Ridzi petrozsényi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal (nemzeti színű kokárdával), s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil-völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság nélkül. Csulak Péter, Magyarország kolozsvári konzulja Orbán Viktor ünnepi üzenetét olvasta fel.

Az ünnepség a Csaba atya Szent Ferenc Alapítványa által működtetett Jézus szíve gyermekotthon diákjai felemelő verses-dalos előadásával zárult, Balázs Amália igazgatónő és a tanítónők szépen felkészítették a diákokat. A nemzeti himnusz eléneklése után az ünneplők az unitárius parókiára vonultak, ahol szeretetvendégség fogadta őket.

Özv. Dr. Kiss Endréné

Özv. Dr. Kiss Endréné

Szül. Gráf Hajnalka Márta

Nem tudott úgy élni, hogy valamit ne adott volna másoknak

 

 

 

 

 

Gráf Hajnalka Márta Zsil-völgyi református lelkészi családból származott, a kolozsvári leánygimnáziumban tanult. 1951-ben érettségizett, majd olyan időben végezte az egyetemet, amikor Szabó T. Attila, Szabédi László, Szigeti József voltak professzorai. Marosvásárhelyen a leánygimnáziumban kezdte tanári pályafutását, majd Nyárádszeredába került, ahol 1962–1985 között, nyugdíjba vonulásáig magyar irodalom-szakos tanárként dolgozott a helyi középiskolában. Úgy érezte, hogy a vidéki gyereknek többet lehet adni, és azt ők nyílt lélekkel, tiszta szívvel fogadják be. Munkássága maradandó volt a nyárádmenti kisváros és annak környezete számára: későbbi irodalom-szakos tanárok, pedagógusok, lelkészek, színészek nőttek ki a szeredai gimnáziumból, de aki kétkezi munkás lett, az is verset és olvasást szerető ember maradt. A tanárnő úgy gondolta, hogy őszinte szeretettel meg lehet változtatni a világot. Ezért is telepedett át Nyárádszeredába, segítette férjét, Kiss Endre egykori körorvost munkájában, nevelte gyermekeiket, unokáikat ugyanebben a szellemben.

 

1985-ben vonult nyugdíjba, de azóta sem tudott tétlenül ülni. Az a megszállott pedagógus volt, aki nem tudott úgy élni, hogy valamit ne adott volna másoknak. Hitvallása volt: „Adni, adni, mindig csak adni, jó szót, mosolyt, hitet, bátorítást és sok-sok önzetlen szeretetet.” Nyugdíjas évei alatt is dolgozott, alkotott, diákokat és felnőtteket segített, pennájukat irányította, lelküket csiszolgatta, kilenc éven át az egykori Bekecsalja lap szerkesztőségének is tagja és mentora volt. Ajtaja mindig nyitva volt, bárki beléphetett egy könyvért, egy beszélgetésre. Mindig otthonának érezte Nyárádszeredát, azzal a gazdag anyaggal, amit hozott magával a Zsil-völgyéből, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről.

Öt évvel ezelőtt a kisváros vezetősége Bocskai-emléklappal tüntette ki. A figyelmesség, értékelés mindig jól esett számára, de mindennél többet ért tanítványai visszajelzése, a személyes találkozások és őszinte hűségük, hiszen állandóan visszatértek hozzá. Mindegy, hogy Stockholmban vagy Budapesten éltek, vagy csupán a szomszéd faluból kerékpároztak át hozzá. Tavaly elismerő oklevelekkel köszönte meg a nyárádszeredai középiskola az egykori pedagógusok munkáját. Ekkor a mindenki Hajni nénije a következőket mondta: „Boldog pedagógus voltam. Lélekben mindig tanár vagyok. Ha újrakezdhetném az életemet, újra ezt csinálnám”.

Tavaly erőt vett rajta a betegség, a hétvégén pedig, műtét utáni rehabilitáció időszakban meggyengült teste végleg megpihent. Temetése kedden 14 órától lesz Marosvásárhelyen a református temetőben.

 

Együtt ünnepelt a vajdahunyadi közösség március 15-én

Március 15-én Vajdahunyadon a református templomban és a Petőfi szobornál méltó módon, kortól és felekezettől függetlenül együtt ünnepelt a magyar közösség. Az iskola magyar tagozata diákjainak műsorát Tripa Andrea tanárnő állította össze. Winkler Albert 8. osztályos diák zenei aláfestései meghittébbé tették a jól megválogatott versek szép előadását. Pop Tímea és Zsargó Noémi, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum vajdahunyadi diákjai Petőfi verseket szavaltak az ünnepi koszorúzáson.

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kofity Zoltán, az RMDSZ Vajdahunyadi Szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket: „Március 15-én kokárdát tűzünk ki mellünkre és büszkén emlékezünk a márciusi ífjakra. Ők azok, akik eldöntötték, hogy felvállalják az akkoriban még veszélyesnek tűnő eszméket és elindítják a magyar társadalom átalakulását. Az akkori Európában példamutatóan vezették le azt a folyamatot, amelynek során a közös érdeket tekintve az elit – a nemesek, és a nép – a kiváltság nélküliek, együtt tudtak harcolni az egyéni és közösségi szabadságét. Büszkék kell legyünk múltunk nagyjaira, mert általuk mára legbensőbb igazságunkká vált az igazság, az egyenlőség, a testvériség. Már 25 éve a gyerekeink beleszületnek a szabadságba. A mi kötelességünk átadni értékeinket, hagyományainkat. Nem lehetünk kishitűek vagy lusták megvédeni azt amit a magunkénak érzünk és amit az elmúlt 25 évben is közösen elértünk. Ne féljünk élni a jogainkkal, mert őseink vért izzadva mentették  át  számunkra azt a különösen gazdag és színes nemzeti örökséget, amely a családdal egyidőben a legfontosabb és legfőbb erényünk: a magyarságunk.”

Kofity Zoltán, üzenetében külön szólt a fiatalokhoz hangsúlyozva, hogy „a jelenkor egy szélesebb látásmód kialakítására ad lehetőséget, okosabbak és megértőbbek lehettek egymással. Legyen meg a józan eszetek a fontossági sorrendet meglátni és a butítást kiselejtezni. Minden lehetőségetek megvan ahhoz, hogy egy emberibb és szebb világot építsetek magatok köré. Mindez azonban azon is múlik, hogy meg tudjátok-e őrizni és vállaljátok-e azt a magyar lelki és szellemi örökséget amely rátok maradt, amelyet oly sok szeretettel és meggyőződéssel adtak át szüleitek.”

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ünnepi beszédek sorát Takács Aranka, vajdahunyadi városi tanácsos folytatta mondván, hogy nagy öröm számára, hogy évek és évtízedek után is szép számban összegyűl a közösség Vajdahunyadon, Petőfi szobránál emlékezni a múltról és új reményeket megfogalmazni a jövőről. „Minden kornak megvannak a nehézségei, és ez most, 2015-ben sincs másképp. Minden nap elteltével újabb és újabb, de másfajta forradalmakat kell megéljünk. A jelen romániájában a nemzetek testvéries együttélésének köntöse alatt a szabadságot és egyenlőséget mégis eltérő mértékben osszák. Legnagyobb fegyverünk az összetartás, nemcsak Vajdahunyadi, hanem teljes erdélyi szinten (beleértve, Székelyföldet, szórványt és Parciumot) is. Az igazi nagy összefogást csakis az emberek, a közösségek tudják megvalósítani szabad akaratból. Csak legyen akarat és közös cél.” – nyilatkozta Takács.

Március 15-e minden évben jó alkalom arra, hogy felidézzük a forradalmi ifjak által megfogalmazott célkitűzéseket, értékeket, hiszen ma is békét, szabadságot, testvériséget, egyenlőséget akarunk – fogalmazott ünnepi beszédében Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ

Hunyad megyei elnöke.

“Mindig szem előtt kell tartani, hogy ezek az értékek nem veszítenek aktualitásukból a Kárpát-medencei magyarok számára és mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy az új generációkat megtanítsuk a szabadság, a béke, a testvériség, egyenlőség jelentőségére. De többet is kell tennünk ennél, ismerve, szeretve, tisztelve ezeket az értékeket, fel is kell lépnünk védelmükben. Nem adatott meg minden időben a Kárpát-medencében élő minden magyar közösség számára a béke és a szabadság, jelenleg a kárpátaljai magyar közösség van veszélyben az ukrajnai románokkal és egyéb nemzeti közösségekkel együtt, de jól emlékszünk a közelmúlt eseményeire, amikor a vajdasági magyarok voltak hasonló helyzetben” – hangsúlyozta Winkler Gyula, kiemelve, hogy meg kell azt is tanítani a fiataloknak, hogy védjék meg a szabadságot akkor,  amikor erre szükség van.

“A tavasz mindig magában hordozza az új kezdet lehetőségét, sok értelemben a március 15-e is egy új kezdetet jelent. Most huszonöt évvel a rendszerváltás után, amikor az 1989 után született fiatalok veszik át a stafétát és lesznek közösségünk zászlóvivői, a Szövetség is arra készül, hogy az új kezdet jegyében jelölje ki azt az utat, amelyen a következő negyed évszázadban tovább kell menni, ezért úgy vélem, hogy a magyar szabadságharc 167. évfordulója újabb, az erdélyi magyarság számára fontos kezdetet jelöl” – mondta ünnepi beszédében az EP-képviselő.

 

Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc ünnepét Vajdahunyadon nemzeti imánk eléneklése előtt, Zsargó János esperes és Szabó Ákos plébános áldása zárta Reményik Sándor gondolatát idézve: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”.

 

 

 

Március 15-e Hunyad megyében

 

Hunyad megyében minden magyarok által is lakott településen megünneplik március 15-ét, a rendezvények már egy nappal korábban megkezdődnek.

Szombaton délelőtt 11 órakor a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában  ünnepi ülést tart az RMDSZ Hunyad Megyei Képviselők Tanácsa. Ugyancsak Déván március 15-én, vasárnap délután fél kettőkor a református temetőben tartják a koszorúzással egybekötött megemlékezést, majd március 16-án, hétfőn 11 órától a Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában az iskola diákjai Huszárszázad toborzása címmel mutatják be ünnepi előadásukat. Vajdahunyadon március 15-én, vasárnap 11 óra 15 perckor a Petőfi szobornál ünnepi istentisztelettel és koszorúzással emlékeznek a magyar forradalomra és szabadságharcra. A Piski csata emlékműjénél vasárnap fél tizenkettőkor kezdődik az ünnepi megemlékezés. Petrozsényban a református templomban vasárnap 11 órától ökumenikus istentiszteletre várják a magyar közösség tagjait, utána koszorúzásra kerül sor. Lupényban  vasárnap 16 órától a baptista imaházban tartanak ökumenikus istentiszteletet, majd a katolikus templomkertben megkoszorúzzák a kopjafát.  Vasárnap 12 órától Petrillán a református templomban ünnepi istentiszteletet tartanak, ugyanabban az időben Brádon a katolikus parókai nagytermében kerül sor az ünnepi megemlékezésre. Szászvárosban vasárnap 11 órától a katolikus templomnál, a Szent Erzsébet Otthon nagytermében tartják az ünnepi megemlékezést. A pusztakaláni és a sztrigyszentgyörgyi magyarok fél tizenegytől a katolikus templomban ünnepi szentmisével, majd a magyar közösségi házban emlékeznek meg az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharcra.

 

Hegyi bácsitól búcsúznak a petrillaiak

„Ha emberek között élsz, vedd ki a magad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből !

Állj a védtelenek, a gyengék mellé ! Az erősek, hatalmasok oldalán harcolni nem virtus !”

( Benedek Elek )

            December 1-én, HEGYI MIKLÓS ny. földrajztanárért szól a petrilai katolikus és református templom harangja. Kevéssel 97. születésnapja után, küzdelmes életútjának végéhez érkezett. Hosszú és értékes élettel áldotta meg az Isten !

Bizonyára ismerte a Benedek Elek szavait, de ha nem, egész élete folyamán ezek szerint élt.

Zsilvölgyi magyar értelmiségiként népnevelő, emberi kapcsolatokat őrző és ápoló, mindenki által tisztelt, derűs lelkűletű, jó ember volt Hegyi tata. Idős korára így szólították a tanitványai. Nem bánta !

Régóta mondtuk egymás között, mi lesz a helyi magyarsággal nélküle ? Hisz egyre fogyunk… Jóleset neki a biztató hizelgés, még több közösségi munkára sarkallta. Csodáltuk kitartását, fizikai és szellemi frissességét. Büszke is volt rá, hiszen a szórványszolgálat több törödést, gondoskodást és áldozatot is kiván.

1917-ben Székelyszentléleken született, sokgyermekes családban.. Ő volt a 11., a legkisebb. Szülőfalújával állandó, élő kapcsolatot ápolt, rokonságát szerette.

Kántortanítói képesítést is szerzett, és igy került az 1950-es években a „Völgybe” mint annyi székely, szilágysági, szatmári szegényember. Parasztokból bányásznak !

A fiatal Hegyi család is Petrillára került, tanítani. Neki köszönhető, hogy az elemi iskolának magyar nyelvű V-VIII. osztálya is lett.

Több mint három évtizedig tanított földrajzot, zenét, énekkart vezetett, szinjátszócsoportot szervezet, kivette a részét minden rendezvényből. Türelemmel, derűvel, jóakarattal állt „hézza” minden elváráshóz. Nagyon tudott másokért élni. Ezüstgyopár-díjjal jutalmazta a Pedagógus szövetség. Jólesett a lelkének, hogy csak őt !

Figyelmessége, közösségünk szeretete átfogta az egész települést. Nem volt névnap, születésnap, hogy már kora reggel ne köszöntötte volna – telefonon – ismerőseit, barátait. Mindenki bajához-gondjához ugy állt „hezza”, hogy megnyugvás maradt utána.

Nyugdíjasként, a katolikus és református közösség kántora volt. Egy házi ünnepek lelkes szervezője, résztvevője igen sokat gyötrödött amiatt, hogy fogyatkozik a számunk, kevés a vallásos fiatal.

Nem készült soha elhagyni Petrillát. Szerette a Szórványba szakadt fajtáját. Három gyermeke, öt unokája, nyolc dédunokája volt. Távozasa öszinte gyászt váltott ki az itteniekből. Emlékét megőrzik szívükben mindazok, akik számára a becsület, az együttérzés, a tisztesség a mérce. És vállalják az életharcot, mint Hegyi bácsi !

 

„ …Habár az élet munkáinkért

Nem fog fizetni semmivel,

De a halál majd szemeinket

Szelid, lágy csokkal zárja le,

S virágkötéllel, selyempárnán

Bocsát le a föld mélyébe!”

( Petöfi Sándor )

                                                                                                                                                                                      Bács Erzsébet

                                                                                                                                                                                         ny. tanár

​ISTEN NYUGTASSA BÉKÉBEN!​

Hatalmas veszteség érte a Hunyad megyei magyar közösséget: október 24-én elhúnyt Fülöp Júlia !

Sajog a szívünk, fáj a hiányod, Júlia! Az Úr Jézus Szent Nevében nyugodjál békében!
Bár adna az Úr elődeink kultúrájáért, iskolánkért, közösségünkért, anyanyelvűségért vállalt és következetesen, fáradhatatlanul végbevitt nemes munkádnak lelkes, kitartó folytatókat! Példád világító jel számunkra!
Szászváros kulturális és magyar közösségi életére nem is gondolhatunk anélkül, hogy ne az ő jóságos arca jelenjen meg lelki szemeink előtt.
A döbbenet és fájdalom érzését követően rögtön a 2012-es országos EMKE közgyűlés napja bukkant fel emlékezetemben, amelyre együtt utaztunk, öröm és büszkeség töltött el minket, Hunyad megyeieket, hogy a délutáni díjkiosztó gálán a Kun Kocsárd díjban Fülöp Júlia szászvárosi EMKE elnök részesült, a Hunyad-megyei szórványközösség felemelésében végzett áldozatos munkájáért. Winkler Gyula, EU-parlamenti képviselőnk, Hunyad megyei RMDSZ elnök laudációja ,bár kivetítőről szólt, nagyonis jelenlévőnek , valóságosnak hatott, mindenkit meggyőzött Fülöp Júlia érdemeiről. A díjazott is szólt a hallgatósághoz, vallomása szerint családjából, Marosvásárhelyről hozta magával az indítékot a közösségi munkára, hagyományok ápolására, magyarságunk megőrzésére. A magyarság e végvárában, Hunyad megyében, különösen szükség van elődeink munkásságának, a múltat felidéző, ismertető eseményekre, mert az iskola- és templomalapító Gróf Kun Kocsárd már az 1870-es években fehér foltként jelölte meg ezt a vidéket, a magyarság létszámát tekintve. Gróf Kun Kocsárd emléke elevenen él a szászvárosiak emlékében. Ennek az áldozatos munkájú nagyságnak népszerűsítése volt és lesz programjaink célja, mondta az ünnepelt. Megemlékező rendezvényt tartottak Szászvároson születésének 200. évfordulóján, minden Március 15-én megkoszorúzzák a forradalmi főispán mellszobrát, sikerült új talapzatra állítani a református templom előcsarnokában a két Kun gróf 1910-ben alkotott szobrát, az 1903. Június 15-én, születésénel 100. évfordulóján az EMKE által állított gránit emléktábla helyére a Magyar Napok keretében, a kovászna megyei tanács és a baróti Kun Kocsárd Társaság ajándékát, egy gyönyörű fekete márványtáblát sikerült felállítaniuk, a kanadai, Marosvásárhelyi, svájci oldalági Kun leszármazottak jelenlétében. Minden esemény szervezője, lelke, mozgatórugója Fülöp Júlia volt. „Vesszőparipája” a szászvárosi előljáróink életének ismertetése, emlékük ápolása: Torma Zsófia, Sipos Pál, dr. Tankó Béla.
De nemcsak Szászváros, hanem a régi Hunyad vármegye majdnem minden helyisége egy-egy emlékhely, a dicső múltat megelevenítő példa: régi várak, nemesi kuriák, kastélyok, a kenyérmezei és a piski csata színhelyei,Hunyadi János, Kinizsi Pál, Bem József és Kemény Farkas névtelen szabadságharcosai; ennek a tájnak a nagy szülöttei Bethlen Gábor, Szőts István, Barcsay Ábrahám és sorolhatnánk nagy halottainkat is. Elődeink kultúráért, iskoláért, anyanyelvűségért folytatott kitartó és következetes munkája történelmi tény és követendő példa. Amint Winkler Gyula is fogalmazott a méltatásban: a munka vállalása, továbbvitele és főleg a kitartás lesz célkitűzése a jövőben is, erre ösztönzi és kötelezi most már a nagyszerű díj is- vallotta Fülöp Júlia, hiszen, Vörösmarty szavaival:
„Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.”
Ezt tette Júlia , gazdag örökséget és követendő példát hagyva maga után!

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm