Naptár
július 2017
H K S C P S V
« jún    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Arhívum: ‘Egyház’ Kategória

A dalé volt a főszerep

9. Szövetség Napja Marosillyén

Csillag született a hétvégén Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában. Nem is egy! A dévai Szent Ferenc Alapítvány által szervezett Szövetség Napján 33 csengő hangú gyermek, fiatal vett részt az alapítvány közel ötven gyermekotthonában és napközijében meghirdetett dalverseny országos gálaműsorán. Az örömteli nap – melyen az esős időszak után a napsugarak is felcsillantak –, Főcze Bonaventúra dévai plébános és Böjte Csaba OFM által  bemutatott szentmisével kezdődött.

Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek – hangzott az ige és Csaba testvér saját életében gyökerező példákkal erősítette meg a krisztusi ígéret valóságát. Elmondta: fiatalként házat kért az Istentől, ahol barátait fogadhassa és azóta is folyamatosan nyithatja meg a házakat a rászoruló legkisebbek számára. A kilencvenes évek elején a lepusztított dévai ferences zárdát próbálta helyreállítani, s a köréje gyűlő gyermekekkel játékért imádkoztak. 20 tonnás kamionnal érkezett az első játékadomány! – mesélte a ferences atya, rávezetve a hallgatóságba tartozó legapróbbakat is a hitben, imában rejlő hatalmas lehetőségre. És hangsúlyozta: Jézus nem csak egyeseknek hallgatja meg imáját. Isten szívében mind a 7 milliárd ember elfér. Mindannyian Hozzá tartozunk és ezt fontos tudnunk akkor is, amikor megpróbáltatások érnek, hangsúlyozta Csaba testvér, felelevenítve a nemrégiben tett iraki látogatását, ahol a káld keresztények körében tapasztalta meg a testvéri összetartozást és a töretlen hit erejét. Mindannyian az új szövetség népe vagyunk és fontos, hogy Istennel kötött szövetségünket mi is tudatosan vállaljuk, megvalljuk szavaink, cselekedeteink által. És fontos, hogy egymással is szövetségben éljünk, hiszen csak együtt, közös erővel tudjuk építeni Isten országát – családjainkban, közösségünkben, a Kárpát-medencében, a világban. E kettős – Istennel és embertársainkkal való – szövetségkötésre szólított fel tehát Csaba testvér Bethlen Gábor szülőházának tövében, ahol összefogás, munka és jelentős áldozatvállalás árán alakult ismét kertté a hajdani várudvar, ahol egyre gyakrabban hallani vidám gyermekzsivajt.

A szentmisét követően az alapítvány számos otthonából érkezett gyermekek, nevelők, vendégek együtt fogyaszthatták el az RMDSZ dévai szervezete által főzött ízletes gulyást, desszertként pedig a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság reneszánsz táncosai kínáltak illatos kürtőskalácsot. A rendezvény sikeréhez a Communitas Alapítvány által nyújtott támogatás is hozzájárult – közölte Varga Csaba, a marosillyei Veresbástya vezetője.

 

Ebéd után egy kis táncelőadásra került sor a Bethlen bástya melletti színpadon: a dévai Renaissance együttes gyermekcsoportja, a Magyarok Nagyasszonya Kollégium néptánccsoportja, illetve a Jézus Szíve gyermekotthon növendékei léptek föl. Majd elkezdődött a nagy izgalommal várt gálaműsor, melyen az Erdély minden csücskéből érkező gyermekek, fiatalok ragyogó tekintettel adták elő a gyönyörű népdalokat, vallásos énekeket, kedvelt slágereket. A zsűri: Lengyel Izabella, Nagy Máté, valamint a Veronaki Zenekar tagjai örömmel és elismeréssel hallgatták a sok tehetséges fiatalt. Az értékelés nyomán a tusnádfürdői gyermekotthonban nevelkedő Maksai Irén nyerte el az első díjat, a torockói Gráncsa Tímea második helyezést ért el, harmadik lett a szovátai Csizmás István.  Dicséretben részesült  Balla Tímea Torockóról, Ciorogar Cosmina Szovátáról és Abus Mónika Gyergyóból. A Veronaki Zenekar, illetve a Hetvenhétszer Bocsánat Együttes különdíjait kapta Ciorogar Cosmin, Fábián Katalin, Tulit Mónika és Faragó István. Lengyel Izabella zenetanár külön gratulált valamennyi résztvevőnek és nagyon bíztatta őket: énekeljenek sokat maguk és mások örömére!

A közös éneklésre már rögtön a gálaműsor után lehetőség adódott, hiszen a Magyarországról érkezett Veronaki Zenekar mesébe építve szólaltatta meg kedves és a szó szoros értelmében mozgalmas dalait. A hallgatóság örömmel tapsolt, gesztikulált, dobolt, s szinte bármit elkövetett volna, hogy a zenészeket még egy-két ráadás erejéig visszatartsa. A búcsúdalban a közönség már túlharsogta a zenészeket és valószínűleg pár napig Veronaki-dalokat fúj az alapítvány apraja-nagyja.

Vajdahunyadon, az 500 éves reformáció jegyében

Az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége, Kató Béla püspök vezetésével 2017. március 30-án generális vizitációt tartott Vajdahunyadon. Az utóbbi években a püspök rendszeresen ellátogat évente egyházmegyéjének valamelyik gyülekezetébe. Ez alkalommal Vajdahunyadra jöttek a megyebeli lelkészek, szám szerint kilencen, és két nyugdíjas lelkész is.

Szép, tavaszi napon ünnepi hangulat uralkodott a gyülekezetben. A bizottság A kora délelőtti órákban érkezett delegációt Zsargó János helyi lelkipásztor esperes fogadta, majd áhítatot tartott. Napirend szerint a bizottság tagjai megvizsgálták az egyház ügyvitelét, számba vették az épületeket és megállapították, hogy a templom, a papi lak, a gyülekezeti ház, a ravatalozó rendben van. Délután a bizottság találkozott a vallásórás gyermekekkel, a nőszövetség tagjaival és a presbitériummal. Délután 6 órától istentisztelet volt, mely alkalommal Kántor Csaba parajdi lelkipásztor, püspökhelyettes szolgált. A prédikációban kiemelte a reformáció 500 éves jelentőségét. Ezután főtiszteletű Kató Béla püspök köszöntötte a gyülekezetet. Röviden ismertette a vizsgálat eredményét, szomorúan állapítva meg, hogy a gyülekezet létszáma rohamosan apad. Jelenleg 820 a lélekszám. Míg az 1960-as évek végén, az iparosítás után a beköltözések hatására hirtelen felduzzadt a lélekszám, és 50-60-70 keresztelés volt egy-egy évben, most évente 2-3 keresztelőt tartanak. A továbbiakban felszólalt Kántor Csaba főjegyző, Szegedi László kőhalmi lelkipásztor generális direktor, Fekete János egyházkerületi főgondnok, majd Kovács Szabadi Levente petrillai lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző köszöntötte a jelenlevőket.

Zsargó János vajdahunyadi lelkipásztor, esperes megköszönte a helyi gyülekezet nevében a bizottság munkáját. Istentisztelet után közös vacsorán vettek részt a vendégek és a lelkészek.

A hunyadi vár tövében élő gyülekezet tele reményekkel próbálja folytatni hitbeli életét.

 

Vajdahunyad, 2017. március 31.

Kun Árpád  ny. lp.

Krisztus szeretete megbékélésre szólít

Ökumenikus imahét Déván

Ma úrvacsorával egybekötött istentisztelettel zárult az ökumenikus imahét Déván. Rátoni Csaba református lelkipásztor kezdeményezésére az idei istentiszteleti alkalmak a valós ökumené szellemében zajlottak, az Istennel, magunkkal és egymással való megbékélésre fordítva a figyelmet.

A január 29. és február 5. között megtartott istentiszteleteken különböző felekezetű lelkipásztorok hirdettek igét, arra buzdítva hallgatóságukat, hogy merjenek Istenben bízni, engedjék, hogy az Úr kegyelme megváltoztassa életüket, hogy erőt nyerjenek lebontani a fájdalomból, elégedetlenségből, önzésből, vádaskodásból és sok más emberi gyarlóságból épített falakat, megbéküljenek Istennel és egymással.

Az imahetet Rátoni Botond kisgalambfalvi református lelkipásztor nyitotta meg, majd dévai és környékbeli lelkészek szolgáltak: Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkipásztor, Albert Leánder OFM és Főcze Bonaventúra OFM, dévai plébános, Csontos József pünkösdi lelkész, valamint Szász Zoltán, Sipos Szabolcs és Rátoni Csaba református lelkipásztorok. Az istentiszteleti alkalmakon a jelenlévők betekintést nyerhettek a szolgálatot végző lelkipásztor hivatásába, illetve az illető gyülekezet életébe. Rövid műsorral gazdagította az alkalmakat a pünkösdi gyülekezet zenekara, Ursu Vladimir énekes, a dévai református ifjúsági és bibliaórás kórus, a dévai Szent Ferenc Alapítvány zenekara, a Téglás Gábor Elméleti Líceum kórusa. A gyülekezeti tagok hozzájárulásával valamennyi alkalom szeretetvendégséggel zárult. A minden esti finom kalács, sütemény és meleg tea külön örömet  jelentett  a nap mint nap hűségesen jelen lévő gyermekek számára. Rátoni Csaba lelkipásztor valamennyiüket külön oklevéllel tüntette ki a vasárnapi záró istentisztelet alkalmával. Az ökumenikus imahétről Csatlós Erzsébet és Orbán Ioana munkája nyomán rendszeres fotós tájékoztatás került fel a világhálóra. A lelkipásztorok igehirdetése összefoglalva elolvasható a Dévai Református Egyház közösségi oldalán.

Az ökumenikus imahét minden bizonnyal hozzájárult a résztvevők lelki épüléséhez és érezhető nyitást, közeledést jelentett a dévai kisközösségek számára.

Lélektől lélekig – utazás a szeretet szabadságának jegyében

XIX. Dávid Ferenc-emlékzarándoklat

November 5-én, szombaton szervezte meg a dévai várban az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) és a Magyar Unitárius Egyház a XIX. Dávid Ferenc-emlékzarándoklatot, melyhez idén szoboravató ünnepség is kapcsolódott.

Fáklyák, összevillanó meleg tekintetek, gyermekcsacsogás, egymásba simuló idős és fiatal kezek, nagykabátok alól kivillanó ünnepi felöltők, sok-sok biztatás, néma fohász, szívből fakadó dal, egyszerű, tiszta gondolatok – a szeretet és lelki szabadság kézzel fogható jelei váltak megtapasztalhatóvá idén is az évszádos várfalak között, az 1579 novemberében mártírhalált halt Dávid Ferenc egyházalapító unitárius püspök emlékcellájához vezető úton. Erdély és Magyarország számtalan vidékéről érkező zarándokok, lelkészek, Bálint Benczédi Ferenc püspökkel együttesen, méltóságteljes menetben vonultak fel a dévai várhegyre, leróni kegyeletüket Dávid Ferenc emléke előtt, töltekezni az általa képviselt eszméből, az együttlét meghitt öröméből.

Fontos számunkra ez a hely, ahol évről-évre megállhatunk számadásra és feltöltődésre azzal a szellemiséggel, melyet egyházalapító püspökünk képvisel: a megújulást, a nyitottságot, a türelmet, a szeretetet, mellyel Isten minket a világra küldött, hogy Jézus tanítása szerint egymásnak testvérei legyünk – fogalmazott köszöntőjében Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök.

Ennek az eszmének, szeretetnek a megéléséről beszélt továbbá a négy fiatal, szolgálatvégző lelkész is: Bálint Róbert Zoltán mészkői lelkipásztor, Fülöp Júlia, az ODFIE elnöke, Vagyas Attila, a Gondviselés Segélyszervezet központi munkatársa és beszolgáló bukaresti lelkész, valamint Koppándi Benczédi Zoltán, a Délnyugat-erdélyi Szórványegyházközség lelkipásztora. Mindannyian az útról, az úton levésről szóltak, sajátos megközelítésben, egyéni, személyes tapasztalatokat osztva meg a zarándokokkal. A mintegy hetvenezer lelket számláló magyar unitárius közösség lelkipásztoraiként, sok ezer leutazott kilométerrel a hátuk mögött, meggyőződéssel állapították meg: a távolság valójában nem a kilométerekről szól. Erdély kisebb-nagyobb településein valósággal körül ölel minket gazdag történelmi múltunk, hagyományaink, önazonosságunk kézzel fogható jelképei: őseink temetői, szüleink háza, a mi templomaink. Mégis az ezekből szövődő emberi kapcsolataink vászna egyre inkább szakadozik. Egyre több út mutat kifelé. De fontos, hogy amikor útnak indulunk, tudjuk azt, hogy otthonra fogunk találni. És otthon ott van, ahol találkozik ember az emberrel, ember az Istennel. Ahol megélhetjük a szabadságot, a szeretet szabadságát. Ilyen otthonná vált már a 16. században Erdély, amikor Dávid Ferenc eszméit követve, a világon először kimondták a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ma is szükségünk van a megújulásra, az igazság kimondására, felvállalására, az egymás iránti türelem, elfogadás megélésére. Dávid Ferenc nagy szellemi utazásra hív bennünket, és utunkon a Gondviselő vezet – biztattak a lelkipásztorok, rámutatva, hogy az úton fontosak a megállók is, a dévai zarándoklatok és ehhez hasonló, lelki felfrissülést hozó alkalmak, amikor megszűnik a távolság és lerövidül az út: lélektől-lélekig.

Az elhangzó gondolatok megerősítéseképp csendült fel a dal az ősi várfalak közt. A Márk Attila vezette árkosi unitárius énekkarhoz csatlakozva több százan énekelték: Hosszú az út menni kell, a szívemet vinni és hagyni kell (…) hagyok magamból egy arcot, viszek magammal százat…

Az istentiszteletet követően került sor a közéleti méltóságok ünnepi köszöntőjére. Mircia Muntean dévai polgármester hangsúlyozta: a város vezetősége tisztelettel adózik annak emléke előtt, aki a történelem viharaiban kiállt az eszméiért. – Számunkra is fontos ez az emlékhely és miden esztendőben szeretettel várjuk, fogadjuk az ide érkező zarándokokat – fogalmazott a polgármester.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság osztályvezetője szintén a Dávid Ferenc által képviselt eszme megélésére, az igazság mellett való kiállásra, értékeink megőrzésére, továbbadására biztatott.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a transzszilvanizmusról beszélt és azokról az értékekről, mellyel az erdélyi magyarság már az 1500-az években utat mutatott nemcsak a kortársaknak, hanem évszázadokkal későbbre is. – Mindannyian utazunk. És mi erdélyi magyarok száz esztendeje egy olyan utazásnak vagyunk a részei, melyben keressük a türelmet, a szabadságot, az elfogadást és megértést, ami 500 éve természetes volt. Ezen az úton, Isten segítségével megőriztük a nyelvünket, hitünket, kultúránkat. Ezt az örökséget visszük magunkkal azok irányába, akikkel együtt élünk, akik számos megpróbáltatás elé állítanak, de egymás kezét fogva sikeresen átlépjük ezeket az akadályokat – fogalmazott a szövetségi elnök.

A köszöntőbeszédeket követően a Protestáns Teológia hallgatói által színre vitt rövid várjáték került bemutatásra, majd a zarándokok Dénes Erzsébet és Ilkei Árpád ifjak énekkíséretében, virágok elhelyezésével, gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket Dávid Ferenc emlékcellájában.

A zarándoklat hagyományosan a dévai szórványközpontban folytatódott, ahol a helybeliek harapnivalóval, meleg teával fogadták a zarándokokat. Utóbbiaknak alkalmuk nyílt megtekinteni a helybeli Fókusz csoport Színek és utakcímet viselő kiállítását is, a szórványközpont közösségi termében. A fiatalok a szomszédos Melite református gyülekezeti házban vehettek részt az ODFIE által meghirdetett Jézus és tanítványai című rajzpályázat kiértékelésén.

Az ünnepi esemény záró momentumaként került sor a dévai szórványközpont udvarán felállított Dávid Ferenc-szobor leleplezésére. A műalkotást adományozó szombathelyi Apáczai Csere János Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kovács Jenő elmondta: közel 45 éve járja Erdélyt és Kolozsváron, illetve Déván találkozott Dávid Ferenc emlékével. – Az unitárius egyház történetét megismerve éreztem rá arra, hogy merőben egyezik a magyarság történetével, melyben szinte állandó jelleget öltött az üldöztetés, elnyomás. Ezért tartottam fontosnak, hogy a magyar–magyar kapcsolatok erősítésére egy Dávid Ferenc-szobrot állítsunk Kolozsváron vagy Déván. A választás ez utóbbi helyszínre esett, így felkérésemre Joó László, Vas megyei szobrászművész egy 1,75 m magas páfrányfenyő törzsbe kifaragta Dávid Ferenc alakját, kezében a Bibliával, mellette az egyházi címerrel és az egyházalapító püspök emlékéhez kapcsolódó bibliai jelmondattal – ismertette a szobrot Kovács Jenő, felemlítve beszédében a magyar kultúra unitárius vallású nagyjait, akiknek emléke előtt való tisztelgésnek is szánta e szobrot. A műalkotást Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Kovács Jenő leplezte le, a helybeli gyülekezet, a zarándokok, valamint Koppándi Benczédi Zoltán lelkipásztor és Dimény József, a Kolozs-tordai egyházkör esperesének jelenlétében. Utóbbi Jakab leveléből kiemelt versre építve rövid felszólalását hangsúlyozta: E szobor legyen jelképe a közelségnek ember és ember, ember és Isten között!

Böjte Csaba kapta idén a Magyar Szabadságért díjat

Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója kapta idén a Magyar Szabadságért díjat. A díjat június 27-én, szombaton a gödöllői Szentháromság-templomban adták át – tájékoztat az MTI.


Az elismerést minden év júniusának utolsó szombatján, a szovjet csapatok Magyarországról történő, 1991. június 19-i kivonulására és az ország függetlenségének visszanyerésére emlékező Magyar Szabadság Napján adják át.

Gémesi György polgármester, a Magyar Szabadság Napja Alapítvány elnöke köszöntőjében kiemelte: a díjat mindig olyanok kapták, akik jelentősen hozzájárultak a magyar nemzet felemelkedéséhez, és megőrizték azt a szellemiséget, amelyet az ország örökségül kapott elődeitől.

Koltay Gábor filmrendező, a kuratórium tagja felidézte: a győztes nagyhatalmak egyetértésével Kelet-Közép-Európa népei részeseivé váltak egy hosszú évtizedekig feldolgozhatatlan társadalmi és emberkísérletnek, amelynek nyomában a teljes elszegényedés, a reménytelenség, a belenyugvás következett. Az emberhez méltó élet teljes körű feladása azonban roncsoló hatású, s „többek között ezért sem tudunk igazán mit kezdeni azzal a történelmi lehetőséggel, ami 1989-cel számunkra megadott.”

Böjte Csabát méltatva Koltay Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehézségek ellenére is sikerrel végzett és sokak által elismert tevékenysége példa. „Egy társadalmi-gazdasági feszültségekkel teli, átmeneti korban érkezik egy mély hitétől vezérelt, bátor ember, aki baráti kezet nyújt honfitársainak. Gondoskodik gyerekeikről, biztosítja a legelemibb létfeltételeket, és ami talán még fontosabb, jó szót, mosolyt, szeretetet nyújt a számkivetett emberpalántáknak”. Nagy hatású életművének üzenete, hogy van remény, nincs leküzdhetetlen élethelyzet – fogalmazott.


Böjte Csaba, akit a jelenlévők felállva, vastapssal köszöntöttek, a díj átvételekor úgy fogalmazott: „Hiszem, hogy a világunkat a szeretet, a jóság képes szabaddá tenni.” Hozzátette: a gyűlöletet, a sötétséget, a butaságot kell legyőzni, mert azok roncsolják a szabadságot.

Böjte Csaba szólt arról is, hogy csak együtt, közösen lehet a Kárpát-medencéből „tündérkertet” építeni, mert külön-külön a nemzetek erre nem képesek, és azt kívánta, hogy mindig legyen meg a párbeszédre való készség.

Az eseményen részt vett Antall József volt miniszterelnök özvegye is.

A Magyar Szabadság Napja Alapítvány által 2000-ben alapított díjat olyan személyiségek kaphatják meg, akik az elmúlt évtizedekben tevékenységükkel nagyban hozzájárultak Magyarország függetlenségéhez, demokratikus fejlődéséhez. A díjat elsőként Nemeskürty István író vehette át, 2014-ben Jókai Anna író kapta.

Egy diárium beszédes lapjai

Helytörténeti előadás Kitidről

Csütörtökön a Hunyad Megyei Könyvtár, a megyei múzeum, valamint a dévai művelődési központ közös szervezésében emlékeztek a „román nemzet nagy mártírjaira” Horia, Cloşca és Crişan parasztvezérekre, akiket kereken 230 évvel ezelőtt törtek kerékbe, illetve börtönöztek be Gyulafehérváron.

Véletlenszerűen, a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör aznapi találkozóján is szóba került az 1784-es parasztfelkelés három vezére. Az itt felolvasásra került korabeli feljegyzések azonban korántsem ábrázolták ilyen dicsfényben azokat, akik hihetetlen kegyetlenséggel mészárolták végig a Maros völgyét, legyilkolva a nemesi és lelkészi családokat, felégetve a kúriákat és parókiákat, megsemmisítve az értékes könyvtárakat, anyakönyveket. Minderre Sólyom János hajdani kitidi lelkész feljegyzéseiből is fény derül, aki 1755 és 1792 között szolgált a Hunyad megyei gyülekezetben. – Jó húsz esztendeje találtam rá Sólyom János diáriumára (naplójára), amely az 1960-as években, a kitidi templom lebontása idején került a bácsi parókiára. Az akkori bácsi lelkész, Finta János ugyanis féltő gonddal menekítette át Kitidről az úrasztali edényeket, terítőket, a levéltár megmaradt részét, valamint ezt az időette irományt, amit aztán feleségemmel, Kun Kríza Ilonával több hónapon keresztül igyekeztünk kiböngészni és értelmezni – mutatott rá a helytörténeti körön tartott előadásának alapanyagára Kun Árpád, nyugalmazott református lelkész. Az előadás során kiderült: Kitid 13. századi feljegyzésekben szerepel először, majd kenézfaluként említik, ahol már a középkorban jelentős volt a román lakosság. Református templomát az 1700-as években emelték, és az ide kinevezést nyert Sólyom János lelkész építette fel a parókiát. Az említett parasztfelkelést követően azonban a magyar lakosság aránya folyamatosan csökkent. – Ma egyetlen magyar református asszony él a faluban, Ravisaniné Farkas Piroska, aki még pontosan emlékszik arra, hogy hol állt a templom. Lebontását követően köveit téesz-istállóba építették be. A telek ma egy román család birtoka, nyoma sincsen a hajdani templomnak. A temetőben viszont még fellelhetők a magyar sírok – ismertette a falu mai helyzetét Kun Árpád lelkész.

A több mint két évszázados diárium soraiból fény derült a hajdani kitidi magyar családok életére, sőt a hunyadi egyházmegye múltjáról is érdekes információkat nyerhettünk. – Sólyom János leírja, hogy annak idején hol voltak református gyülekezetek, és név szerint említi a vele kortárs lelkészkollégákat. Eszerint a 18. században Hunyad megyében 29 lelkész szolgált. És ebben nem szerepeltek a Zsil-völgyi gyülekezetek, hiszen e vidék akkor még szinte lakatlan volt. Ma összesen tíz református lelkész van Hunyad megyében – vont párhuzamot múlt és jelen között az előadó. A továbbiakban azonban rávilágított arra is, hogy az évszázadok óta vegyes lakosságú Hunyad megyében régen sem voltak nagyszámú gyülekezetek. Néhol mára teljesen kipusztultak, de a történelem több kis közösséget megedzett, és szórvány mivoltukban mai napig fennmaradtak gyülekezetek. Kitid sajnos nem tartozik ezek közé! És ebben fontos szerepük volt a ma nemzeti hősként tisztelt parasztvezéreknek, akiknek „dicső ténykedése” drasztikusan megváltoztatta a dél-erdélyi etnikumi arányokat.

A szabad akarat ünnepsége az erdélyi békeszigeten

Unitárius zarándoklat Déva várába

Mint minden novemberben, szombaton újból élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg magas Déva vára, amikor több mint ezer unitárius zarándok jött el Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál.

A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból és Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.

Szabad akaratukból érkeztek, hogy a dévai várban feltöltődjenek a nagy reformátor szellemiségével, hogy életpéldájából erőt merítsenek hitük megerősítéséhez.

 

Dávid Ferenc hagyatéka

Erdély a békesség szigete, nagymértékben Dávid Ferenc munkásságának köszönhetően itt fogadták el a világon elsőként 1568-ban a lelkiismeret szabadságát, amikor Európában vallási okokból véres háborúk zajlottak, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Nagy-Mátéfi Tímea énlaki lelkipásztor. Mindannyian Erdélyben ennek az örökségnek a részesei vagyunk, mögöttünk ott van mindig az arctalan Isteni gondviselés.

Dávid Ferenc reformista gondolataiból tiszta hit született. Hagyatékának egyik legfontosabb eleme a szabad akarat, noha ez felelősséggel jár, hangsúlyozta Lőrinczi Levente kissolymosi lelkész. Dávid Ferenc nem hátrált meg a nehézségek elől, kitartott hite mellett olyan időkben, amikor az emberi szabad akarat érvényesítése távolról sem volt elfogadott tény. Példáját követve a mai unitárius magyaroknak is élni kell a szabad akarattal, még ha az göröngyös, akadályokkal teli útra vezet is. Mert a szabad akarat az öncsiszolás, az Isteni tökéletességhez vezető út.

Minden ember jogosult lelkiismereti szabadságra: az Erdélyből indult alapelv az egész világra kiterjedt, Dávid Ferenc öröksége számos külföldi nagyságot is megihletett az utóbbi 450 év alatt, mert a bölcsesség az élet záloga, fűzte hozzá Molnár Imola nagyváradi lelkész.

Néha a köd is jó, fölszállása után az ember tisztábban látja a világot, jobban értékeli a fényt. Dávid Ferenc mindig igyekezett feloszlatni a ködöt, hogy az Isteni fény könnyebben eljuthasson az emberhez. Nem hagyott híveinek birtokokat, földi kincseket, templomokat sem. Csupán hitet, ami sokkal nagyobb ajándék, fejezte be az ünnepi prédikációt Major László datki lelkész. Idén ugyanis első alkalommal négy ifjú lelkész tartotta közösen az ünnepi istentiszteletet.

 

Erdély megtestesült szellemisége

Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte ki a 4 fiatal lelkész színvonalas, szívhez szóló igehirdetése és a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyháza életképes, bizakodó, jövőbe tekintő egyház, tömbvidéken és szórványban egyaránt.

Kőműves Kelemen magas Déva vára időben és szellemben is elmozdulást jelent, a zarándoklat a lelkiismeret szabadságán alapuló erdélyi jellegzetesség megerősítése, olyan időkben, amikor a többnemzetiségű és több felekezetű, mégis egymást tisztelő és összetartó Erdély szellemisége más téren is felelevenedik. Dávid Ferenc bizonyára ránk mosolyog onnan fentről, jegyezte meg Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, majd rövid, de velős román nyelvű köszöntőjében a szabad akaratot méltatta, mint Erdély népeit összetartó közös értéket.

Csulák Péter, Magyarország kolozsvári főkonzulja Dávid Ferenc életpályája előtt hajtott fejet, a zarándoklatot a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásának nevezve.

 

Magyaroknak, unitáriusoknak, erdélyieknek és a nagyvilágnak szóló üzenet

Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ-szervezet elnöke üdvözölte az Erdély minden részéről érkezett vendégeket. Dávid Ferenc öröksége nemcsak Erdélynek, hanem az egész világnak szól, 1910-ben, amikor az első emléktáblát avatták fel várbeli börtöncelláján amerikai hívek is részt vettek az ünnepségen.

Most sem volt másképp, az USA-béli Concord város unitárius gyülekezetből, Székelykeresztúr testvérgyülekezetéből 20 zarándok jött el.

Déva vára nem szakította el Dávid Ferencet híveitől, noha abból a célból börtönözték be a kolozsvári reformátort éppen Erdély ezen távoli vidékére. Éppen ellenkezőleg, évente ide gyűjti az unitáriusokat, megerősítve őket. Olyannyira, hogy októbertől Déva, történelme során először, önálló unitárius egyházközséggel rendelkezik, jegyezte meg Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda, dévai lelkész. Eddig ugyanis Déva a lupényi egyházközség leányegyházközsége volt, az évről évre népszerűbb zarándoklat, azonban a szórványra is pozitívan hat.

Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.

Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a nagyajtai unitárius egyházközség Áfonya nevű ifjúsági zenekara, pedig citera előadással kényeztette el a távolról érkezett zarándokokat. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.

Az idei zarándoklat nemcsak nagyobb részvételnek örvendett, sajtóvisszhangja is jelentősebb, mint korábban. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig jövő vasárnap, november 16-án sugározza a dévai várban készített felvételt.

Chirmiciu András

Szent Kereszt búcsú Csernakeresztúron

 

  Közel száz esztendős templomukban gyűltek össze vasárnap a csernakeresztúriak, megünnepelni a Szent Kereszt felmagasztalását. A templom búcsúünnepének történetét ifj. Szász János sztrígyszentgyörgyi plébános elevenítette fel, aki ünnepi szentbeszédében rámutatott, mennyire fontos, hogy hittel vállaljuk mindennapjaink keresztjét, legyen bátorságunk szembenézni a nehézségekkel, vállalni akár a szegénység vagy a kudarc lehetőségét. Hiszen a tiszta szívvel megélt élet gyümölcse minden szenvedésért kárpótol. Id. Szász János pápai káplán, kanonok plébános, a búcsús szentmise főcelebránsaként volt jelen az  ünnepi alkalmon, és adta áldását Csernakresztúr hívő népére, akik kereken száz esztendővel ezelőtt kezdtek a templomépítésbe, és 1916-ban szentelték fel a Szent Kereszt tiszteletére felajánlott hajlékot. Bíztatással köszöntötte a közösséget Tóth János helyi plébános is, felszólítva a híveket arra, hogy mindig Máriára, Jézusra és az Atyára tekintve hordozzák keresztjüket, hogy le ne tévedjenek a mennybe vezető útról. A Tóth János atya vezette kórus alkalomhoz illő egyházi kórusművek előadásával tette még ünnepélyesebbé a szentmisét.

Gáspár-Barra Réka

 

25 éves Ezüst Mise Szászvároson

 

Ragyogó napsütés fogadta az egybegyülteket a ma már több mint 800 éves római katolikus templomot körülvevő várudvaron, ünnepi Istentiszteleti alkalomra gyültünk össze a kertbe, mert a templom kicsinek bizonyult volna a jelenlevőknek.

A gyönyörüen feldiszitett székelykapu, a rengeteg virágszirom szivnek kirakva, a sok virág, a papok ünnepi piros szinű miseruhái- mind a ragyogó életnek, szeretetnek a jelei és nem véletlenül, hiszen éppen június 29-.én, Péter  és Pál apostolaink névünnepén zajlott egy a lélelkemelő, szivet melengető bensöséges liturgia.

Vörösmarty Mihály megzenésitett szózatára vonultak ki a templomból a szabad térbe: Böjthe Csaba testvér, Ferencz rendi szerzetes, a gyulafehérvári Egyházmegye dévai főtisztelendő,  szászvárosi Szent Erzsébet romaikatolikus templom plébánosa, a Szent Ferencz alapitvány létrehozója- és sajnos senki nem folytatta a Csaba testvér számtalan kitüntetését, amit a 25 éves gyermekmentő szolgálatáért kapott az elmult időkben. Együtt cerebrálták a szent misét  szászsebesi Ferences szerzetesek : Károly atya, Loránt testvér Székelyudvarhelyről, Diakonusa válássa óta ez volt az első szászvárosi nyilvános szolgálata , Biró István   a katolikus és az immár több mint 10 éve Szászvároson, a kolostorban élő és a liturgián elmaradhatatlan Biro Antal – aki a valódi  székely humoros közbeszólásaival tarkitva az eseményt- gyakran derűt ,mosolyt hozott az arcainkra.

Megismertük néhány mondatból Csaba Atya életútját, nehéz de lelkiekben gazdag gyermekkorát, küzdelmes ifjúkorát , útkeresését az életben. 30 évesen érlelödött meg lelkében hivatástudata az assisi Ferencet válalva eszményképévé : ” Tedd és boldogabb lesz a világ.” –jelmondattal  a szivében végezte el nemes harcát a gyermekmentésben.

Az apostolok cselekedeteiről felolvasott szent lecke,a részletek Pál apostolnak Timotheushoz irt első leveléből evangélium szent Máté irása szerinti idézett a Szentirásból.

Mindaz ezüstmisés Csaba Atya határozott jelemét, erős tenniakarását, hitbeli erősségét igazolták rövid prédikációjában a jó  szándék, jóakarat,a békességben, szereteben élés üzenet fogalmazta meg az ünnepi közösség felé.

Következett a Menyhárt Ernő és Brigitta által megkezdett különleges programm Csaba Atya tiszteletére, „jó pásztornak” és „drága  édesapának” nevezve, utobbi kérve a költő szavaival élve  az atyát: „Legyen bennünk  sok öröme” .

Antal atya, átvéve a szót, Benedek Eleket idézve párhuzamot vonva a székely nagy irónk és Csaba testvér tevékenységeiben egyben megfolgalmazta Csaba atya jelmondatát  is „ A Jó Isten nekünk szánt ajándékot gyermekszivbe csolmagolta „. Ezt a szent kötelességet maga elé tüzve alapitott 74  alapitványi iskolát, ovodát, szeretet otthont, mert az  ő  szivéhez legközelebb a gyermekek állnak, azok közül is  a rászorultak, az elesettek, a nincstelenek, a társadalom peremére taszitottak. Ezeket felkeresve, nevelve, tanitva, leki és testi táplálékot adva nekik vált 5000 gyermek édesapjává, természetesen nem biologiai értelemben.

A hargitai hegyek lábaitól elindulva, Csiksomlyó szellemi és leki hozadékával világosodott meg elméje, váltotta valóra  álmát, hogy Isten szolgája legyen-és egyik leggazdagabb embere a világnak- irta „Köszöntő” cimű levelében  Kolozsi Noémi Kovásznáról.

Ács Éva a petrozsényi gyermekotthonok vezetője, ünnepi köszönésében hálát ad a az Atyának, hogy elmondása szerint Csaba Atya irányitásával 500 gyermeket inditottak útnak  9 év alatt. „A szeretet lángja soha ki ne aludjon, a  lángok milió kis sugarát  továbbra is befogadó szeretettel sugározza a gyermek felé.  ”

Ady Endre  Nagyváradjából Bartos  Csilla – a gyermotthon vezető- Csaba  atya  testvér egyikk legföbb jelemvonását: őszinteségét emelte ki, akivel mindig nyiltan lehet a mindennapi gondokról, de örömökről is beszélni.

Déváról Palkó Cecilia,az ottani otthon gondnoka, a gyermekekkel együtt 2 utóbbi kegyhelyen tett látogatásról számolt be: Csiksomlyó és a Felvidék Fekete Szűz  Anya  szobránál.

Antal atya szülőfalujából a Küköllő mentéről szólalt meg a falu polgármestere, Csaba atya 25 éves pappászentelésének  Jubileumán, értékelve áldozatos munkáját  aki 25 éve  fogja a gyermekek kezét, letörli arcukról a könnyet, kihangsulyozta  hogy az emberi palánta  épitése a legszebb feladat és munka, de nehéz élet és   áldozatvállalással  járó nehéz út.”

Mintegy válaszként ezerre a monadtokra szólalt meg  és olvasta fel Asztalosné, Zupcsán Erika, helyettes államtitkár az emberi erőforrások miniszterének,Balog Zoltánnak (lelkipásztornak ) Budapestről elhozott levelét.  Ebben megköszöni neki az eddigi felnevelt és útnak inditott 2500 gyermeket és jelenleg gondozásban levő 2500 – at.

Ezt a szolgálatot örömmel, hittel és derűvel viseli az ünnepelt, további kitartást, erőt kivánva  a miniszter.

Idekivánkozik Antal atya vallomása is, aki állitja, hogy a nála sokkal fiatalabb szerzetestől tanulta meg  „ Az életnek értéket csak az  a szolgálat adhat,ami az emberek felé mutat”.

Csaba atya is megosztotta  gondolatjait röviden. Az 1200 éves idökről megörökölt templom és kolostor elnéptelendésekor kezdte  el   áldásos tevékenységét körbe mutatva a diófák felé, amiknek jóleső árnyékát élveztük,felidézve első munkatársait :a közkedvelt Marikát.

Üzenetet fogalmazott a jelenlevők felé „Merjünk felnézni az  Úrra, bizzunk az Úrban”,Isten lehajól hozzánk, mi is merjünk  lehajolni az elesettek felé, emeljük fel kezünket, merjünk kérni, de tegyünk is a kezünkkel.”

A programm  egyikk legmeghatóbb momentuma a szinesznő által elszavalt „Nap Himnusza” assisi Szent Ferenctől.

Megtisztelte jelenlétével a gyülekezetet világi hivatalosságként, Borboly Csaba ,Hargita megye tanácsának elnöke is. Ünnepi köszöntésében, mind az elötte szólók is, megköszönte Csaab testvér önzetlen, áldozatos munkavállalását, önfeláldozó tevékenységét.

Személyes élményeiről Csaba atyával kapcsolatban két elvet emlitett, amit az édesanyától tanult. „ Több munka kell és mindig valami mellett  és nem ellen kell dolgozni”.  A székelyföld üzenetét hozva a fiatalok felé fordulva mondta  ”Ne oltsátok el a szeretet lángját, ne engedjétek kialudni”.

A jubiláló hivek nagy örömmel és szeretettel fogadták a „Tuzson János” fúvós  zenekar közremüködését a szent mise alatt.

A Szózat, a Boldogasszony anyánk kezdetű himnusz, a pápai himnusz és a liturgikus zenei számok áhitatossabbá tették az ünnepet. A zenekart  Köllő Ferenc,Bartok Béla dijas karnagy vezette, az alcsiki kistérségi társulat fúvós egylet vezetöjeként. A társulat elnöke és anyagi támogatója Gergely András, Csikszentdomokos polgármestere.

Úgyszintén emelte ki a misét a dévai alapitványi munkatársak  által alakitott korus. Mindannyiuknak nagy –nagy taps és köszönet jár.

A fúvós zenekar  magyar fülnek jóleső zenéjére vonultak el  a meghivottak a szeretevendégségre a kolostor ebédlőjébe.

Külön ki kell emelni a szervezők0t .” A Szent Erzsébet otthon 70 gyermeket nevelőket, tanitokat, munkatársakat, akik  lázas, hetekig tartó  önfeláldozó munkával  lehetővé tették  a hivek, meghivottak felé ezt a gyönyörűséges ünnepet. Nekik is köszönhetjük hogy hitben, lelkiekben megerősödve távoztunk otthonainkba. Nekik is köszönet”.

„ Istené legyen a dicsőség” – Soli deo gloria .

 

Fülöp Julia,

Szászváros

 

 

Különleges gyermeknap a dévai Szent Ferenc Alapítványnál

 

Egész napos rendezvénysorozattal ünnepelték meg szombaton Déván a gyermeknapot a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, az alkalom különlegességét emelte, hogy Böjte atya pappá szentelésének 25. évfordulóját is megünnepelték – mondta el vasárnapi, dévai sajtótájékoztatóján Winkler Gyula EP-képviselő, aki maga is részt vett a rendezvény megnyitóján.

Az esemény szombaton 11 órakor a dévai katolikus templomban szentmisével kezdődött, ez alkalommal ezüstmisét celebráltak annak tiszteletére, hogy Böjte Csabát, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megálmodóját és létrehozóját negyedévszázada szentelték pappá.

 

“Ritkán volt alkalmam ilyen meghitt körülmények között ünnepelni a gyermeknapot, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által gondozott gyermekek körében, akiknek a legnagyobb szükségük van a törődésre, szeretetre, és akiknek a meleg étel és ruha mellett Böjte atya és munkatársai a szeretetet is megadják. Büszke vagyok arra, hogy az RMDSZ Hunyad megyei szervezete most már közel két évtizede éve együttműködik az alapítvánnyal, lehetőségeinkhez mérten támogatjuk, hogy az elhagyott, elhanyagolt gyerekek a keresztény hit, a magyar értékrend szerint nőhessenek fel, hogy közösségünk tagjaivá váljanak. Egészséget, munkabírást kívántam tegnap Böjte atyának, ezt a jókívánságomat ismétlem meg most a sajtó képviselői előtt is, hiszen nagyra értékelem munkáját, helytállását, elkötelezettségét” – mondta Winkler Gyula.

 

Csaba testvér és segítői 1993 őszén fogadták be az első gyerekeket a dévai gyermekotthonba, azóta közel 5000 gyereket neveltek, jelenleg is több mint húsz otthonban 2300 gyereket gondoznak a Szent Ferenc Alapítvány keretében – tájékoztatta Winkler Gyula a sajtó képviselőit.

 

 

 

 

Déva,  2014. június 1.

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm