Naptár
január 2018
H K S C P S V
« dec   feb »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Archive for január, 2018

Lelkünk mélyén kél rá visszhang

25 éves a dévai cserkészcsapat

25 éves fennállását ünnepli idén a dévai 55. Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. A január első napjaira időzített jubiláláson sokféle emlék elevenedett fel. A nagy cserkészek meséltek, a kicsik hallgatták, s szemükben ott ragyogott a vágy, hogy mindezt ők is megéljék: a retyezáti túrákat, portyákat, tábortüzeket, lubickolást, őrködést, közös főzést, mosogatást, vízhordást, ázást-fázást, amitől furcsa mód senkinek semmi baja nem lett.

Előkerültek a csapat ereklyéi is: emléklapok, őrsi zászlók, cserkészújság, évfirdulós kisfilm, sok-sok fénykép, melyen némelyek saját szüleiket fedezték fel. És az első nyakkendő is, melyet a két cserkészparancsnok, Daradics János és László Attila vehetett át 25 évvel ezelőtt Böjte Csaba atyától azzal a megbizatással, hogy a magyar cserkészet szellemében neveljék a fiatalokat. – Akkor nem tudtam, mit vállalok. És arra biztosan nem gondoltam, hogy 25 évig fogjuk végezni ezt a feladatot. Több száz gyermek fordult meg a csapatban, több mint kétszázan tettek cserkészfogadalmat és ami a legfontosabb, hogy ehhez is igazítják életüket. Számunkra a cserkészet nem arról szól, hogy hetente összejárunk foglalkozásra, van egy baráti kör, ami az évek során elhalványul. Igyekszünk olyan élményt nyújtani, ami életreszólóan alakítja, csiszolja a gyermekek, fiatalok lelkét, hitét, világlátását. És közben mi magunk is rengeteget tanulunk. Számomra a legnagyobb ajándéka ennek a hosszú 25 esztendőnek a sok-sok nagyszerű fiatal, akit megismertem a csapatban, a felnőtt cserkésztársak, akikkel évek óta együtt dolgozunk a cserkészszövetségben – fogalmazott Daradics János csapatparancsnok, aki 1993-ban 13 fiatallal együtt írta alá a csapatalapító szándéknyilatkozatot. Közülük többen lemorzsolódtak, de van, aki azóta is aktív tagja, támogatója a csapatnak. – Jó megtapasztalni, hogy egyre több szülő is mellénk áll. Néhányan eljöttek a csapatévfordulóra is. És itt volt pár felnőtt cserkész is, akik együtt nőttek a csapattal. Vannak köztük pedagógusok, akik egyre inkább részt vállalnak a csapatélet szervezésében. Úgy tűnik, lesz kinek átadni a munkát, van akire rábízni a csapatot – fogalmazott László Attila cserkésztiszt.

A jubilálás alkalmával többször is megfogalmazódott és érezni is lehetett: a dévai cserkészcsapat nagy családként működik. – Szórványvidéken nehéz pontosan úgy megszervezni a csapatot, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Őrsvezetőinknek sokfelé kell helytállniuk: iskolában, egyházban, más magyar civilszervezetekben is ők azok, akikre számítani lehet, akik mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. Emiatt azonban nehéz rendszeres őrsi foglalkozásokat tartani, így egyes korosztályokon belül nem mindig alakul ki sajátos kötődés. A pénteki foglalkozásokon, a táborokban, portyákon általában mindenki részt vesz, aki teheti, a farkaskölyöktől a roverekig. Ennek előnye, hogy a kiscserkészek igazi testvérüknek tekintik nagyobb társaikat, akik figyelnek rájuk, gondjukat viselik, és akiktől sok ügyes dolgot el lehet lesni. Igaz, nem vagyunk országos bajnokok rovásírásban, őrsiélet-szervezésben, de a csapat külső, belső értékelése azt igazolja, hogy igazi családi hangulat jellemzi a közösségünket. Ez mindennél többet ér – véli a két csapatparancsnok.

Nagy családhoz illően szerveződött a jubilálás is. Mindenki hozott, amit tudott, együtt falatoztak, kortyolgatták a meleg teát, meséltek, játszottak, énekeltek. – Az őseinkről is megemlékeztünk, hiszen január 7-én van az 1764-es madéfalvi veszedelem évfordulója, amit a bukovinai székely népcsoport születésnapjaként tartanak számon. Csapatunk a dévai bukovinai székely telepen szerveződött, s bár saját székházunk nincs, foglalkozásainknak az őseink által épített templom kertjében álló közösségi Szent Antal ház biztosít teret. Erről meséltünk pár szót a csapattagoknak és a jubileum alkalmával megkoszorúztuk a templomkertben felállított keresztet, mely a dévai betelepítés emlékét őrzi – számolt be Daradics János.

A fiatalok cserkészdallal, imával, a Himnusz eléneklésével hajtottak főt a templom- és közösségépítő ősök előtt. Évfordulós ünnepségüket is imával zárták. Mint mindig. Mert alkalmuk volt megtapasztalni: ez a biztos megtartó erő.

Jókedvvel, bőségben köszöntötték az új évet

 

Jókedvvel, bőségben köszöntötte a dévai magyarság az új esztendőt a Téglás Gábor Elméleti Líceumban. A Kőműves Kelemen Szülőbizottság által szervezett szilveszterezésre idén közel háromszázan jöttek el. Többségben természetesen helybeliek, de a környező településekről, megyékből is érkeztek vendégek. Sőt, az iskola vezetőségének meghívására a dévaiak körében köszöntötte az új évet a tanintézményt önzetlenül támogató Fehér Ferenc ikervári polgármester és családja is. – Külön öröm számunkra, hogy a szervezésben a turizmus szakosztályokban tanuló diákjaink is részt vesznek, ügyesen, hozzáértéssel végzik a felszolgálást, a szilveszterezők körében pedig szintén sok fiatalt és gyermeket is köszönthetünk – szólalt fel a házigazdák nevében Balogh-Botár Károly Csaba igazgatóhelyettes, felkérve az apróságokat, hogy segédkezzenek a tombolanyeremények kisorsolásában. Utóbbiak nem is kérették magukat, és az értékes nyereménytárgyak – plazma tv, porszívó, kukta, indukciós főzőlap, italok és kozmetikumok – nagy taps és gratulációk közepette találtak gazdára. A hangulatot pedig nehéz lett volna tovább fokozni. A Trio Forte zenekar már a kora esti órákban a táncparkettre csalta a szilveszterezők többségét, s csupán az ízletes menü tálalása idején ritkultak kissé a táncosok. No meg amikor 12-őt ütött az óra. A városközponti és a környékbeli lakónegyedekben rendezett tűzijáték ugyanis szinte mindenkit kicsalogatott az iskolaudvarra. A magyar éjfélt viszont meghitt hangulatban köszöntötték a szilveszterezők. Felcsendült a magyar és a székely himnusz, majd Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató elszavalta a Szózatot. Winkler Gyula EP-képviselő három röpke mondattal üdvözölte az együtt ünneplőket, megköszönve a 2017-es támogatást, a 2018-ra előlegezett bizalmat, egészségben, szeretetben, örömökben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánt mindenkinek. És felcsendült a Nélküled című dal: Történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!

A jó hangulatú mulatság jócskán átnyúlt az új esztendőbe. Hajnali hatot ütött az óra, amikor az utolsó vendégek hazaindultak.

Az új esztendő tehát jól indult Déván. Legyen örömteli a folytatás is!

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm