Naptár
február 2018
H K S C P S V
« jan    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728  

Lelkünk mélyén kél rá visszhang

25 éves a dévai cserkészcsapat

25 éves fennállását ünnepli idén a dévai 55. Számú Kőműves Kelemen Cserkészcsapat. A január első napjaira időzített jubiláláson sokféle emlék elevenedett fel. A nagy cserkészek meséltek, a kicsik hallgatták, s szemükben ott ragyogott a vágy, hogy mindezt ők is megéljék: a retyezáti túrákat, portyákat, tábortüzeket, lubickolást, őrködést, közös főzést, mosogatást, vízhordást, ázást-fázást, amitől furcsa mód senkinek semmi baja nem lett.

Előkerültek a csapat ereklyéi is: emléklapok, őrsi zászlók, cserkészújság, évfirdulós kisfilm, sok-sok fénykép, melyen némelyek saját szüleiket fedezték fel. És az első nyakkendő is, melyet a két cserkészparancsnok, Daradics János és László Attila vehetett át 25 évvel ezelőtt Böjte Csaba atyától azzal a megbizatással, hogy a magyar cserkészet szellemében neveljék a fiatalokat. – Akkor nem tudtam, mit vállalok. És arra biztosan nem gondoltam, hogy 25 évig fogjuk végezni ezt a feladatot. Több száz gyermek fordult meg a csapatban, több mint kétszázan tettek cserkészfogadalmat és ami a legfontosabb, hogy ehhez is igazítják életüket. Számunkra a cserkészet nem arról szól, hogy hetente összejárunk foglalkozásra, van egy baráti kör, ami az évek során elhalványul. Igyekszünk olyan élményt nyújtani, ami életreszólóan alakítja, csiszolja a gyermekek, fiatalok lelkét, hitét, világlátását. És közben mi magunk is rengeteget tanulunk. Számomra a legnagyobb ajándéka ennek a hosszú 25 esztendőnek a sok-sok nagyszerű fiatal, akit megismertem a csapatban, a felnőtt cserkésztársak, akikkel évek óta együtt dolgozunk a cserkészszövetségben – fogalmazott Daradics János csapatparancsnok, aki 1993-ban 13 fiatallal együtt írta alá a csapatalapító szándéknyilatkozatot. Közülük többen lemorzsolódtak, de van, aki azóta is aktív tagja, támogatója a csapatnak. – Jó megtapasztalni, hogy egyre több szülő is mellénk áll. Néhányan eljöttek a csapatévfordulóra is. És itt volt pár felnőtt cserkész is, akik együtt nőttek a csapattal. Vannak köztük pedagógusok, akik egyre inkább részt vállalnak a csapatélet szervezésében. Úgy tűnik, lesz kinek átadni a munkát, van akire rábízni a csapatot – fogalmazott László Attila cserkésztiszt.

A jubilálás alkalmával többször is megfogalmazódott és érezni is lehetett: a dévai cserkészcsapat nagy családként működik. – Szórványvidéken nehéz pontosan úgy megszervezni a csapatot, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Őrsvezetőinknek sokfelé kell helytállniuk: iskolában, egyházban, más magyar civilszervezetekben is ők azok, akikre számítani lehet, akik mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. Emiatt azonban nehéz rendszeres őrsi foglalkozásokat tartani, így egyes korosztályokon belül nem mindig alakul ki sajátos kötődés. A pénteki foglalkozásokon, a táborokban, portyákon általában mindenki részt vesz, aki teheti, a farkaskölyöktől a roverekig. Ennek előnye, hogy a kiscserkészek igazi testvérüknek tekintik nagyobb társaikat, akik figyelnek rájuk, gondjukat viselik, és akiktől sok ügyes dolgot el lehet lesni. Igaz, nem vagyunk országos bajnokok rovásírásban, őrsiélet-szervezésben, de a csapat külső, belső értékelése azt igazolja, hogy igazi családi hangulat jellemzi a közösségünket. Ez mindennél többet ér – véli a két csapatparancsnok.

Nagy családhoz illően szerveződött a jubilálás is. Mindenki hozott, amit tudott, együtt falatoztak, kortyolgatták a meleg teát, meséltek, játszottak, énekeltek. – Az őseinkről is megemlékeztünk, hiszen január 7-én van az 1764-es madéfalvi veszedelem évfordulója, amit a bukovinai székely népcsoport születésnapjaként tartanak számon. Csapatunk a dévai bukovinai székely telepen szerveződött, s bár saját székházunk nincs, foglalkozásainknak az őseink által épített templom kertjében álló közösségi Szent Antal ház biztosít teret. Erről meséltünk pár szót a csapattagoknak és a jubileum alkalmával megkoszorúztuk a templomkertben felállított keresztet, mely a dévai betelepítés emlékét őrzi – számolt be Daradics János.

A fiatalok cserkészdallal, imával, a Himnusz eléneklésével hajtottak főt a templom- és közösségépítő ősök előtt. Évfordulós ünnepségüket is imával zárták. Mint mindig. Mert alkalmuk volt megtapasztalni: ez a biztos megtartó erő.

Hozzászólások kikapcsolva.

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm