Naptár
szeptember 2017
H K S C P S V
« jún    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Harmadik évadját nyitotta meg az Őrökségünk őrei program

Harmadik évadját nyitotta meg tegnap a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban az Örökségünk őrei mozgalom, mely 2012-ben az RMDSZ szórványcselekvési programjának keretében Hegedűs Csilla államtitkár és Winkler Gyula EP-képviselő kezdeményezésére indult.

Az elmúlt két esztendőben Hunyad megye számos műemlékét fogadták örökbe a dévai diákok. Kutatásaikról, ötletes népszerűsítő tevékenységükről többször is beszámoltunk már a Nyugati Jelen hasábjain. A legügyesebb csapatok Winkler Gyula EP-képviselő támogatásával háromnapos brüsszeli tanulmányúton vehettek részt. – A brüsszeli tanulmányút azontúl, hogy nagyon vonzó díjnak bizonyult a diákság körében, egyfajta európai szellemiséget is kölcsönöz a versenynek. A diákokban tudatosodik az Európai Unióhoz való tartozás és az a tény, hogy olyan kulturális örökséggel rendelkeznek, amire méltán lehetnek büszkék. A versenynek fontos hozadéka az is, hogy bár a múltról, évszázadokkal ezelőtti alkotásokról szól, a fiatalok mindezt az értéket átültetik a mába, a 21. század kommunikációs lehetőségeinek széles skáláját használva fel – fogalmazott az évadnyitón jelen lévő Winkler Gyula EP-képviselő. Elmondta továbbá: az első évi dévai siker után, tavaly az aradi Csíky Gergely Kollégiumban is elindították a programot, hasonlóan brüsszeli tanulmányutat ajánlva fel a nyertes csapatnak. Idén az örökségőrző mozgalomban szintén tavaly óta részt vevő Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diáksága számára történt meg a brüsszeli felajánlás. – Ez reményeink szerint azt is jelenti, hogy a nagyenyedi kollégium és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum között szorosabbra fűződik a kapcsolat, és nem csupán a két megye igen gazdag történelmi hagyatékát ismerhetik meg kölcsönösen a dévai, illetve nagyenyedi diákok, hanem fiatal Hunyad megyei tanintézményünknek sikerül betekintést nyernie a sok évszázados kollégium hagyományaiba is – fogalmazott az EP-képviselő. A két iskola együttműködésében rejlő sokrétű lehetőséget hangoztatta Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója is, aki Lőrincz Helga Fehér megyei kisebbségi tanfelügyelő és Ladányi Árpád Fehér megyei RMDSZ-elnök társaságában vett részt tegnap a dévai évadnyitón.

Hegedűs Csilla örökségvédelmi államtitkár asszony, az Örökségünk őrei program fővédnöke újból elismeréssel szólt a dévai diákság ilyen irányú tevékenységéről, hangsúlyozva, hogy olyan minőségű helytörténeti ismertetők, népszerűsítő anyagok születtek a program során, melyek múzeumi kiadványként is megállnák a helyüket. – A diákok, lelkes munkájuk során olyan információkat kutattak fel, melyek már a feledésbe merülés útján voltak. És nemcsak felkutatták ezeket, de ország-világ tudomására is hozták és hozzák folyamatosan. E téren, illetve a közösségépítés terén is messze túlszárnyalták eredeti elképzeléseinket – fogalmazott Hegedűs Csilla államtitkár.

Az évadnyitó alkalmával a programban részt vevő diákok szívesen meséltek az elmúlt években szerzett tapasztalataikról. A Fáy Béla-kastély, illetve a dévai Vármegyeház őrei egyaránt hangsúlyozták: a legnagyobb élményt a közös munka jelentette, ami nagyon összekovácsolta a csapatot. – Mi tavaly második alkalommal vettünk részt a versenyben, és igyekeztünk arra koncentrálni, hogy a román közösség körében is népszerűsítsük a műemléket. Az első év buktatóiból okulva, a csapat nagyszerűen működött, és meg is nyertük a versenyt – fogalmazott Forrai Antal, tizedikes diák, a legsikeresebb tevékenységeik között említve a román iskolák körében meghirdetett madáretető-készítő versenyt. A Vármegyeház őrei a csapatépítő élményeken túl örömmel nyugtázták, hogy egy olyan műemléképületet sikerült ismertté tenni, amelyről minimális információ létezett a köztudatban.

Kocsis Attila iskolaigazgató házigazdaként és a program helyi irányítójaként elmondta: számára nagy öröm, hogy az iskola diáksága ilyen lelkesen vesz részt az örökségőrzésben. És különösképpen örül annak, hogy az iskolából, illetve a vetélkedőből kinövő nemzedékek folytatják az örökbefogadott műemlékek népszerűsítését.

Az évad ünnepélyes és egyben kötetlen hangulatú megnyitóját a verseny gyakorlati vonatkozásainak ismertetése zárta. Winkler Gyula EP-képviselő elmondta: a 12–13 fős csapatoknak november közepéig kell bejelentkezniük a tanintézmények titkárságán, és a hivatalos verseny március közepéig tart. Az évadot záró bemutatókon rangsorolni fogják a csapatok tevékenységét, és a legjobb dévai, illetve nagyenyedi csapatok brüsszeli tanulmányútra számíthatnak jövő áprilisban.

​ISTEN NYUGTASSA BÉKÉBEN!​

Hatalmas veszteség érte a Hunyad megyei magyar közösséget: október 24-én elhúnyt Fülöp Júlia !

Sajog a szívünk, fáj a hiányod, Júlia! Az Úr Jézus Szent Nevében nyugodjál békében!
Bár adna az Úr elődeink kultúrájáért, iskolánkért, közösségünkért, anyanyelvűségért vállalt és következetesen, fáradhatatlanul végbevitt nemes munkádnak lelkes, kitartó folytatókat! Példád világító jel számunkra!
Szászváros kulturális és magyar közösségi életére nem is gondolhatunk anélkül, hogy ne az ő jóságos arca jelenjen meg lelki szemeink előtt.
A döbbenet és fájdalom érzését követően rögtön a 2012-es országos EMKE közgyűlés napja bukkant fel emlékezetemben, amelyre együtt utaztunk, öröm és büszkeség töltött el minket, Hunyad megyeieket, hogy a délutáni díjkiosztó gálán a Kun Kocsárd díjban Fülöp Júlia szászvárosi EMKE elnök részesült, a Hunyad-megyei szórványközösség felemelésében végzett áldozatos munkájáért. Winkler Gyula, EU-parlamenti képviselőnk, Hunyad megyei RMDSZ elnök laudációja ,bár kivetítőről szólt, nagyonis jelenlévőnek , valóságosnak hatott, mindenkit meggyőzött Fülöp Júlia érdemeiről. A díjazott is szólt a hallgatósághoz, vallomása szerint családjából, Marosvásárhelyről hozta magával az indítékot a közösségi munkára, hagyományok ápolására, magyarságunk megőrzésére. A magyarság e végvárában, Hunyad megyében, különösen szükség van elődeink munkásságának, a múltat felidéző, ismertető eseményekre, mert az iskola- és templomalapító Gróf Kun Kocsárd már az 1870-es években fehér foltként jelölte meg ezt a vidéket, a magyarság létszámát tekintve. Gróf Kun Kocsárd emléke elevenen él a szászvárosiak emlékében. Ennek az áldozatos munkájú nagyságnak népszerűsítése volt és lesz programjaink célja, mondta az ünnepelt. Megemlékező rendezvényt tartottak Szászvároson születésének 200. évfordulóján, minden Március 15-én megkoszorúzzák a forradalmi főispán mellszobrát, sikerült új talapzatra állítani a református templom előcsarnokában a két Kun gróf 1910-ben alkotott szobrát, az 1903. Június 15-én, születésénel 100. évfordulóján az EMKE által állított gránit emléktábla helyére a Magyar Napok keretében, a kovászna megyei tanács és a baróti Kun Kocsárd Társaság ajándékát, egy gyönyörű fekete márványtáblát sikerült felállítaniuk, a kanadai, Marosvásárhelyi, svájci oldalági Kun leszármazottak jelenlétében. Minden esemény szervezője, lelke, mozgatórugója Fülöp Júlia volt. „Vesszőparipája” a szászvárosi előljáróink életének ismertetése, emlékük ápolása: Torma Zsófia, Sipos Pál, dr. Tankó Béla.
De nemcsak Szászváros, hanem a régi Hunyad vármegye majdnem minden helyisége egy-egy emlékhely, a dicső múltat megelevenítő példa: régi várak, nemesi kuriák, kastélyok, a kenyérmezei és a piski csata színhelyei,Hunyadi János, Kinizsi Pál, Bem József és Kemény Farkas névtelen szabadságharcosai; ennek a tájnak a nagy szülöttei Bethlen Gábor, Szőts István, Barcsay Ábrahám és sorolhatnánk nagy halottainkat is. Elődeink kultúráért, iskoláért, anyanyelvűségért folytatott kitartó és következetes munkája történelmi tény és követendő példa. Amint Winkler Gyula is fogalmazott a méltatásban: a munka vállalása, továbbvitele és főleg a kitartás lesz célkitűzése a jövőben is, erre ösztönzi és kötelezi most már a nagyszerű díj is- vallotta Fülöp Júlia, hiszen, Vörösmarty szavaival:
„Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.”
Ezt tette Júlia , gazdag örökséget és követendő példát hagyva maga után!

Idősek világnapja Petrozsényben

 

A gyulafehérvári Caritas és a Pro Urbis helyi civil egyesület október 1-jén ünnepelte az idősek világnapját a petrozsényi polgármesteri hivatal márványtermében. Az idősödőket és idősöket ünnepeltük, úgymond szüleinket-nagyszüleinket, akik nem kevés áldozat árán neveltek, iskoláztattak, életünket jó mederbe próbálták terelni. Sajnálatos módon a mai társadalom kevésbé figyel a nyugdíjas korosztályra. Hajlamosak vagyunk elfelejteni azt a sok erkölcsi értéket és jó tanácsot, amit szüleinktől-nagyszüleinktől kaptunk. Valahol lelkünk mélyén érezzük, hogy ezért a sok jóért köszönettel és hálával tartozunk irántuk. Az összegyűlt idősöket a város polgármestere, Tiberiu Iacob-Ridzi köszöntötte, majd Gabriel Bulf ortodox pap bemutatta az általa alapított 24 fős „Zsil-völgye Nagyszülei” öregotthont. Továbbá felszólalt a Vöröskereszt civilszervezet vezetője, aki a helyi idősek klubját mutatta be, ahol az idősek összegyűlnek, különböző szórakoztató programokon, kirándulásokon vesznek részt. Apostoiu Daniela, a petrozsényi kórház szociális munkása beszámolt arról, hogy sajnálatos módon sok idős beteget a hozzátartozók a kórházban felejtenek. A helyi katolikus plébános, Msgr. Szász János beszédében arra hívta fel figyelmünket, hogy mennyire sok az elhagyatott idős, akikről távolban lévő gyerekeik nem gondoskodnak, de még a szomszéd se nyitja rájuk az ajtót. Végső megoldásnak látta az intézményesített ellátást, de természetesebbnek tartotta az idősek saját otthonukban-környezetükben maradását, betegségükben való gondozását.

Ezek után Dénes Emese, a petrozsényi Otthoni Beteggondozás vezetője elmondta, hogy mégsem annyira sötét a helyzet, hiszen városunkban jól működik a gyulafehérvári Caritas Otthoni Beteggondozás Ágazata. Bemutatta a szervezet működését, ismertette a szervezet szolgáltatásait: injekcióadás, kötözés, katéterezés, vérnyomás-cukorszint mérés, mosdatás-fürdetés, pelenkázás, ágytálazás, takarítás, vásárlás, családorvoshoz való menés, receptkivevés, orvosság-adagolás, szociális ankét megírása, idősökkel való elbeszélgetést és sok más szolgáltatásokkal áll rendelkezésükre a hozzájuk fordulóknak. Ezeket a szolgáltatásokat két szakápoló és egy szociális munkás végzi több mint 40 idős részére.

Az ünnepély végén a már maga is idősödő petrozsényi római katolikus kórus Palestrina műveiből énekelt, utána vérnyomásmérés, majd a gyulafehérvári Caritas Szociális Ágazat napközis gyerekei által készített képeslapokat és virágokat osztottak az idősek részére.

Dénes Emese, Petrozsény

Hitből és összefogásból épült magyarságbástya

10. tanévnyitó a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban

2005. szeptember 13-án örömteli tudósítás jelent meg lapunkban arról, hogy Déván, közösségi összefogás eredményeként megtörtént a várva várt csoda: becsengettek az önálló magyar tanintézményben. Az akkori örömmámorban a maroknyi Hunyad megyei közösség és mindazok, akik melléjük álltak, szinte gondolni sem mertek arra, hogy ez a hatalmas erőbevetéssel megvalósított álom tulajdonképpen csak az út kezdete. Azóta eltelt kilenc esztendő, és idén tizedik alkalommal csengettek be a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumba. A csengő szavára közel 600 diák sorakozott az iskolaépületben, mellettük tanáraik, szüleik, civilszervezeti és egyházi képviselők, RMDSZ-tisztségviselők, helyi, megyei intézmények vezetői – mindazok, akiknek köszönhetően 2005-ben megvalósult a várva várt csoda, és akik azóta is kitartóan támogatták a dévai magyar oktatási és kulturális központot. Mindezért elsősorban Kocsis Attila Levente iskolaigazgató mondott köszönetet és vele együtt Winkler Gyula EP-képviselő, aki az iskola megálmodásának pillanatától szívvel-lélekkel támogatta e tanintézményt, egyfajta hidat biztosítva a politikum felé: Bukarest, Budapest, Kolozsvár irányába egyaránt.

Az RMDSZ, az elmúlt esztendőkben nyújtott jelentős támogatásának megerősítéseként ezúttal a szövetségi elnök jelenlétével biztosította a dél-erdélyi magyar tanintézményt további támogatásáról. Kelemen Hunor elmondta: néhány évtizeddel korábban álmodni sem lehetett ilyen tanintézményről. Az utóbbi 25 év munkája sok ajtót megnyitott a mai nemzedék számára, de a közel száz esztendős erdélyi „hagyományunk”, miszerint a versenyképesség bizonyításában nekünk, magyaroknak mindig többet kell dolgoznunk és többet kell felmutatnunk, mai napig él. Ez azonban nem adhat okot az önsajnálatra. Hiszen a várak nem könnyekből, hanem verejtékből, munkából épülnek fel. Bármennyire is apró a közösség, az egyén, ha van hite, és tudja, mit akar, akkor csodákra képes. Ezt bizonyította be a Hunyad megyei magyar közösség is és ezt a hitet és céltudatosságot kell átadni a következő nemzedékeknek – mondta a szövetségi elnök.

Király András oktatási államtitkár a múlt megidézésével nyugtázta, hogy a kilenc esztendő alatt jó úton haladt az iskola, és halad a Hunyad megyei magyar közösség, melynek sikerült megőriznie a reátestált történelmi, kulturális hagyatékot és az iskola falai között új tartalommal, új üzenettel gyarapította azt.

Dézsi Attila kormánytisztviselő, szintén a tanintézmény kitartó támogatójaként, Takács Csaba egykori RMDSZ-ügyvezető elnököt idézve fogalmazta meg a dévai tanintézményt életre hívó és fenntartó hármas jelszót: hit, akarat és tudás.

E jelszók tartalommal való megtöltésében, a dévai magyar iskola létében, megerősödésében jelentős szerepet vállalt a dévai Szent Ferenc Alapítvány is. Böjte Csaba atya a tizedik tanévnyitón Szent István királyra irányította az ünneplő közösség figyelmét. Első nagy királyunk minden egyéb foglalatossága mellett nagy figyelmet fordított fia, Szent Imre nevelésére. Nem csupán saját intelmeit fogalmazta meg számára, de Gellért püspök személyében olyan nevelőt keresett, akire rábízhatta fia lelki-szellemi formálását. – Az idei tanév első házi feladataként megkérhetnénk a szülőket, hogy fogalmazzák meg, és írják le gyermekeiknek szánt intelmeiket. A pedagógusokat pedig Szent Istvánhoz hasonlóan, jó szülőként arra kérnénk: úgy neveljék, oktassák gyermekeinket, hogy majdan mindannyian a mennyek országában találkozhassunk – fogalmazott Böjte Csaba atya, Isten áldását kérve a tanévre, a pedagógusok, szülők, diákok munkájára, törekvésére.

Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes felelevenítve azt a számos rendezvényt, mely az iskola falai között az elmúlt esztendők során a magyar kultúra magvát ültette el egész nemzedékek lelkében, rámutatott arra, hogy ha diákként, szülőként vagy akár pedagógusként, intézményvezetőként még többet várunk el ettől az iskolától, akkor még többet kell adnunk magunkból önzetlenül, felelősséggel és mérhetetlen szeretettel.

Valójában ez az önzetlen odaadás, kétkezi munka és támogatás hívta életre a dévai magyar tanintézményt és ez az, ami mai napig élettel tölti meg. A közösség szoros összetartozásának jeleként a tizedik tanévnyitón hajdani és mai diákok, szülők és pedagógusok közösen szavalták el Dsida Jenő Psalmus Hungaricus költeményét. A köszöntőbeszédek közben pedig kis- és nagydiákok énekeltek összetartozásról, szavaltak tanévkezdésről majd Kelemen Hunor RMDSZ-elnök meghúzta a 10. tanévkezdést jelző csengőt, sok-sok további évtizedet kívánva a dévai önálló magyar iskolának.

Gáspár-Barra Réka

Szent Kereszt búcsú Csernakeresztúron

 

  Közel száz esztendős templomukban gyűltek össze vasárnap a csernakeresztúriak, megünnepelni a Szent Kereszt felmagasztalását. A templom búcsúünnepének történetét ifj. Szász János sztrígyszentgyörgyi plébános elevenítette fel, aki ünnepi szentbeszédében rámutatott, mennyire fontos, hogy hittel vállaljuk mindennapjaink keresztjét, legyen bátorságunk szembenézni a nehézségekkel, vállalni akár a szegénység vagy a kudarc lehetőségét. Hiszen a tiszta szívvel megélt élet gyümölcse minden szenvedésért kárpótol. Id. Szász János pápai káplán, kanonok plébános, a búcsús szentmise főcelebránsaként volt jelen az  ünnepi alkalmon, és adta áldását Csernakresztúr hívő népére, akik kereken száz esztendővel ezelőtt kezdtek a templomépítésbe, és 1916-ban szentelték fel a Szent Kereszt tiszteletére felajánlott hajlékot. Bíztatással köszöntötte a közösséget Tóth János helyi plébános is, felszólítva a híveket arra, hogy mindig Máriára, Jézusra és az Atyára tekintve hordozzák keresztjüket, hogy le ne tévedjenek a mennybe vezető útról. A Tóth János atya vezette kórus alkalomhoz illő egyházi kórusművek előadásával tette még ünnepélyesebbé a szentmisét.

Gáspár-Barra Réka

 

25 éves Ezüst Mise Szászvároson

 

Ragyogó napsütés fogadta az egybegyülteket a ma már több mint 800 éves római katolikus templomot körülvevő várudvaron, ünnepi Istentiszteleti alkalomra gyültünk össze a kertbe, mert a templom kicsinek bizonyult volna a jelenlevőknek.

A gyönyörüen feldiszitett székelykapu, a rengeteg virágszirom szivnek kirakva, a sok virág, a papok ünnepi piros szinű miseruhái- mind a ragyogó életnek, szeretetnek a jelei és nem véletlenül, hiszen éppen június 29-.én, Péter  és Pál apostolaink névünnepén zajlott egy a lélelkemelő, szivet melengető bensöséges liturgia.

Vörösmarty Mihály megzenésitett szózatára vonultak ki a templomból a szabad térbe: Böjthe Csaba testvér, Ferencz rendi szerzetes, a gyulafehérvári Egyházmegye dévai főtisztelendő,  szászvárosi Szent Erzsébet romaikatolikus templom plébánosa, a Szent Ferencz alapitvány létrehozója- és sajnos senki nem folytatta a Csaba testvér számtalan kitüntetését, amit a 25 éves gyermekmentő szolgálatáért kapott az elmult időkben. Együtt cerebrálták a szent misét  szászsebesi Ferences szerzetesek : Károly atya, Loránt testvér Székelyudvarhelyről, Diakonusa válássa óta ez volt az első szászvárosi nyilvános szolgálata , Biró István   a katolikus és az immár több mint 10 éve Szászvároson, a kolostorban élő és a liturgián elmaradhatatlan Biro Antal – aki a valódi  székely humoros közbeszólásaival tarkitva az eseményt- gyakran derűt ,mosolyt hozott az arcainkra.

Megismertük néhány mondatból Csaba Atya életútját, nehéz de lelkiekben gazdag gyermekkorát, küzdelmes ifjúkorát , útkeresését az életben. 30 évesen érlelödött meg lelkében hivatástudata az assisi Ferencet válalva eszményképévé : ” Tedd és boldogabb lesz a világ.” –jelmondattal  a szivében végezte el nemes harcát a gyermekmentésben.

Az apostolok cselekedeteiről felolvasott szent lecke,a részletek Pál apostolnak Timotheushoz irt első leveléből evangélium szent Máté irása szerinti idézett a Szentirásból.

Mindaz ezüstmisés Csaba Atya határozott jelemét, erős tenniakarását, hitbeli erősségét igazolták rövid prédikációjában a jó  szándék, jóakarat,a békességben, szereteben élés üzenet fogalmazta meg az ünnepi közösség felé.

Következett a Menyhárt Ernő és Brigitta által megkezdett különleges programm Csaba Atya tiszteletére, „jó pásztornak” és „drága  édesapának” nevezve, utobbi kérve a költő szavaival élve  az atyát: „Legyen bennünk  sok öröme” .

Antal atya, átvéve a szót, Benedek Eleket idézve párhuzamot vonva a székely nagy irónk és Csaba testvér tevékenységeiben egyben megfolgalmazta Csaba atya jelmondatát  is „ A Jó Isten nekünk szánt ajándékot gyermekszivbe csolmagolta „. Ezt a szent kötelességet maga elé tüzve alapitott 74  alapitványi iskolát, ovodát, szeretet otthont, mert az  ő  szivéhez legközelebb a gyermekek állnak, azok közül is  a rászorultak, az elesettek, a nincstelenek, a társadalom peremére taszitottak. Ezeket felkeresve, nevelve, tanitva, leki és testi táplálékot adva nekik vált 5000 gyermek édesapjává, természetesen nem biologiai értelemben.

A hargitai hegyek lábaitól elindulva, Csiksomlyó szellemi és leki hozadékával világosodott meg elméje, váltotta valóra  álmát, hogy Isten szolgája legyen-és egyik leggazdagabb embere a világnak- irta „Köszöntő” cimű levelében  Kolozsi Noémi Kovásznáról.

Ács Éva a petrozsényi gyermekotthonok vezetője, ünnepi köszönésében hálát ad a az Atyának, hogy elmondása szerint Csaba Atya irányitásával 500 gyermeket inditottak útnak  9 év alatt. „A szeretet lángja soha ki ne aludjon, a  lángok milió kis sugarát  továbbra is befogadó szeretettel sugározza a gyermek felé.  ”

Ady Endre  Nagyváradjából Bartos  Csilla – a gyermotthon vezető- Csaba  atya  testvér egyikk legföbb jelemvonását: őszinteségét emelte ki, akivel mindig nyiltan lehet a mindennapi gondokról, de örömökről is beszélni.

Déváról Palkó Cecilia,az ottani otthon gondnoka, a gyermekekkel együtt 2 utóbbi kegyhelyen tett látogatásról számolt be: Csiksomlyó és a Felvidék Fekete Szűz  Anya  szobránál.

Antal atya szülőfalujából a Küköllő mentéről szólalt meg a falu polgármestere, Csaba atya 25 éves pappászentelésének  Jubileumán, értékelve áldozatos munkáját  aki 25 éve  fogja a gyermekek kezét, letörli arcukról a könnyet, kihangsulyozta  hogy az emberi palánta  épitése a legszebb feladat és munka, de nehéz élet és   áldozatvállalással  járó nehéz út.”

Mintegy válaszként ezerre a monadtokra szólalt meg  és olvasta fel Asztalosné, Zupcsán Erika, helyettes államtitkár az emberi erőforrások miniszterének,Balog Zoltánnak (lelkipásztornak ) Budapestről elhozott levelét.  Ebben megköszöni neki az eddigi felnevelt és útnak inditott 2500 gyermeket és jelenleg gondozásban levő 2500 – at.

Ezt a szolgálatot örömmel, hittel és derűvel viseli az ünnepelt, további kitartást, erőt kivánva  a miniszter.

Idekivánkozik Antal atya vallomása is, aki állitja, hogy a nála sokkal fiatalabb szerzetestől tanulta meg  „ Az életnek értéket csak az  a szolgálat adhat,ami az emberek felé mutat”.

Csaba atya is megosztotta  gondolatjait röviden. Az 1200 éves idökről megörökölt templom és kolostor elnéptelendésekor kezdte  el   áldásos tevékenységét körbe mutatva a diófák felé, amiknek jóleső árnyékát élveztük,felidézve első munkatársait :a közkedvelt Marikát.

Üzenetet fogalmazott a jelenlevők felé „Merjünk felnézni az  Úrra, bizzunk az Úrban”,Isten lehajól hozzánk, mi is merjünk  lehajolni az elesettek felé, emeljük fel kezünket, merjünk kérni, de tegyünk is a kezünkkel.”

A programm  egyikk legmeghatóbb momentuma a szinesznő által elszavalt „Nap Himnusza” assisi Szent Ferenctől.

Megtisztelte jelenlétével a gyülekezetet világi hivatalosságként, Borboly Csaba ,Hargita megye tanácsának elnöke is. Ünnepi köszöntésében, mind az elötte szólók is, megköszönte Csaab testvér önzetlen, áldozatos munkavállalását, önfeláldozó tevékenységét.

Személyes élményeiről Csaba atyával kapcsolatban két elvet emlitett, amit az édesanyától tanult. „ Több munka kell és mindig valami mellett  és nem ellen kell dolgozni”.  A székelyföld üzenetét hozva a fiatalok felé fordulva mondta  ”Ne oltsátok el a szeretet lángját, ne engedjétek kialudni”.

A jubiláló hivek nagy örömmel és szeretettel fogadták a „Tuzson János” fúvós  zenekar közremüködését a szent mise alatt.

A Szózat, a Boldogasszony anyánk kezdetű himnusz, a pápai himnusz és a liturgikus zenei számok áhitatossabbá tették az ünnepet. A zenekart  Köllő Ferenc,Bartok Béla dijas karnagy vezette, az alcsiki kistérségi társulat fúvós egylet vezetöjeként. A társulat elnöke és anyagi támogatója Gergely András, Csikszentdomokos polgármestere.

Úgyszintén emelte ki a misét a dévai alapitványi munkatársak  által alakitott korus. Mindannyiuknak nagy –nagy taps és köszönet jár.

A fúvós zenekar  magyar fülnek jóleső zenéjére vonultak el  a meghivottak a szeretevendégségre a kolostor ebédlőjébe.

Külön ki kell emelni a szervezők0t .” A Szent Erzsébet otthon 70 gyermeket nevelőket, tanitokat, munkatársakat, akik  lázas, hetekig tartó  önfeláldozó munkával  lehetővé tették  a hivek, meghivottak felé ezt a gyönyörűséges ünnepet. Nekik is köszönhetjük hogy hitben, lelkiekben megerősödve távoztunk otthonainkba. Nekik is köszönet”.

„ Istené legyen a dicsőség” – Soli deo gloria .

 

Fülöp Julia,

Szászváros

 

 

Mesemondóverseny Csernakeresztúron

 

Mint minden évben, idén is megtartották a  Hunyad megyei csernakeresztúri hagyományos mesemondóversenyt  2014. Június 15-én vasárnap délután.

A kis csapat most is tele izgalommal lépett a helybeli kultúrház színpadára. Déváról , Vajdahunyadról, és Csernakeresztúrról érkeztek a kis mesemondók, zéró osztályosok és I-IV osztályosok. A tizennégy résztvevő tizennégy népmesével szórakoztatta a lelkes közönséget. A szünetben, a helyi néptánccsoport  emelte táncával a jó hangulatot. Mivel ez a mesemondó-nap jubileumi, tizedik alkalom volt, minden kisdiák egyformán részesült oklevélben és ajándékcsomagban és dicséretben. A zsűri értékelte a meseszeretők munkáját, igyekezetét és kitartását, majd szeretetvendégség zárta a szép vasárnapi meseünnepet.

A versenyt  a dévai Corvin Kiadó támogatta.

 

Kun Kriza Ilona

Még mindig aggódom

           Igaz, ez előtt kért évvel is szóvá tettem, most újra elmondom, hogy még mindig nyugtalanít a, véleményem szerint ugyancsak tapogatózó tanügyi törvény hatékonysága. Lehet én vagyok akadékos, vagy nem látom tisztán az elképzelést, mégis úgy érzem, nem hiába aggódom az iskolába készülő kisóvodásaim sorsa felett. A  szórványban  nem olyan egyszerű megoldani   a zéró  osztálycsoport  beiktatását, hiszen   amúgy is állandós probléma, hogy  a kevés létszámmal működő osztályokat összevonják, párhuzamos osztályokat alakítanak ki, és ezáltal sok szülőt sodornak ama döntés felé, hogy a gyermeket átvigyék  román tagozatra, ahol homogén  osztályok  vannak.

Nem látom tisztán, mit fog az az én értelmes, játszani vágyó drága kisóvodásom  tevékenykedni ott,  az amúgy is összevont osztályban,  abban  a   bizonyos  ,, speciálisan kialakított osztályterem sarkában,, ahol  amíg a nagyokkal a komoly iskolai óra folyik,   nem pisszeghet, hogy ne zavarja a többieket,  vagy éppen   ezért lesz egész napon keresztül arra kényszerítve hogy  rajzolgasson, könyvet lapozgasson, a sok szép játék helyett, a válogatott zenehallgatás helyett, a változatos óvodai program megszokott élményei nélkül, ,,nagyos ,, környezetben ?  Lehet túlzásnak tűnik, de úgy érzem, ezeknek a gyermekeknek megcsonkítják a gyermekkorát, elveszik tőlük az utolsó lehetőséget, hogy szabadon  szárnyaljon a képzeletük  és a jókedvük,  olyan kényszerhelyzetbe kerülve, ahol vagy megszereti vagy nem az iskolát,  és  kétlem, hogy igazán jól érzi majd magát.  Amíg csak kapizsgálunk és találgatunk és évtizedekig kisérletezünk, generációkat  forgatunk fel  a  ,, tapasztalgatásainkkal” ,  kevesebb jót teszünk, mint akarnánk.    Nem azzal van nekem bajom, hogy 6 éves korban mennek el, hanem azzal, hogy nincs még igazán  kidolgozott , pontos program ezeknek a kicsiknek, nincs megfelelő bútorzat, nincs minden esetben szakosodott tanügyi káder erre, még ott sem , ahol teljes, homogén csoportokkal kezdenek.

Ez a probléma  nem csak ezekben a szórványvidéki iskolákban  merül fel, hanem azokban a falusi iskolákban is, ahol alacsony a létszám, és ahol amúgy is gond , hogy összevont osztályok vannak. Nagyon  remélem, hogy lesz átgondolt program, lehetőség és megoldás, hogy kicsinyeink nevelésén ne essék csorba , s  valóban örömmel lépjenek át az ,, igazi,,  iskolába  .

       Vajdahunyad – 2014. Június 15.                           Kun Kriza Ilona  ny. óvónő

Ballagtak a vajdahunyadi 1-es Számú Napköziotthon magyar ,,A” és ,,B” csoport óvodásai

          Újra itt van a tanév vége. Ilyenkor júniusban van a találkozások és a búcsúzások ideje.

Visszaemlékezünk, hogy ezelőtt három évvel, apró, tipegő kicsi gyerekek lépték át először az óvoda küszöbét. Szorongatták szüleik kezét és féltek elmaradni tőlük. Ezen ma már közösen nevettünk.

A három év nagyon gyorsan eltelt. Ez idő alatt sokat dolgoztunk. Teleraktuk  tarsolyukat  mindenfélével: kézügyességgel, mesével, verssel, tudásvággyal, de legfőképp az anyanyelvet igyekeztünk megszerettetni és tudatosítani azt, hogy kötelességük továbbadni is ezt az örökséget.

Az ünnepélyen, 2014 június 10- és  13-án, bemutattuk mit tanultunk: verset, dalokat, körjátékokat. „A három pillangó” jelenettel a barátság üzenetét elevenítettük fel, majd táncoltunk és legvégül meghallgattuk a szebbnél szebb búcsúverseket.

Mivel a vándornak batyut kötnek, a “kisiskolások” is ezt kaptak ajándékba,  kézzel nem fogható ,,kincsekkel”.

Azt kívánjuk , hogy legyenek szorgalmasak,  ügyes diákok. A kitartó munka mindig meghozza gyümölcsét.

 

Pál Judith , Mindrean Tünde,

Kun Kriza Ilona és Zrinyi Erzsébet óvó nénik

Kulturális Színpad

A Szent Ferenc Alapítvány Déván és környékén már több mint egy évtizede rendez és szervez különböző rendezvényeket, ezzel is erősítve a szórványban élő közösségek történelmi és kulturális hagyományait.

Különféle szabadban szervezett programok lebonyolításához már több ideje szükség volt egy olyan mobil, hordozható színpadra, amelynek fölállítása több helyen is lehetséges.

Ennek a tervnek a kivitelezését, idén a Communitas alapítvány 1200 lej összeggel támogatta, amelyből sikerült a színpad munkálataihoz szükséges anyagokat beszerezni, valamint azokat a préselt lemez lapokat, amelyek az emelvény tetejét jelentik.

A színpadot ez év májusában elkészült, amelyet az alapítványnál nevelkedő gyerekek segítségével sikerült lefesteni és felállítani a marosillyei Bethlen Gábor szülőház udvarán, a június gyermeknapra készülve.

Ezúton köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, amelynek segítségével létrejöhetett ez a kis kulturális színpad, mely kultúránk és hagyományaink ápolásának egyik alapkelléke.

 

Varga Csaba

Hunyad Megyei Hírmondó © 2011 kiadja az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezet
Powered by Konnertfilm